20.fejezet

Íme az új rész. Kicsit nyomi, kicsit uncsi, kicsit vérszegény, kicsit élvezhetetlen,de az én írásom.. :)

Amúgy rettentően örülök neki, hogy ennyi oldalmegjelenítőm van, és ennyi feliratkozom.:) Köszönöm mindenkinek.:) 

3 komi után új rész. véleményeket is kérnék.

Ja és Eszter, te sorozatgyilkos! Ha elolvastad akkor írj fb-n mert nekem sose jelzi ha fent vagy.:c

***

A tegnapi meglepetésem után úgy döntöttem, hogy egy kis időre visszamegyek az én kedvenc városkámba, Manchester-be. Igaz ennek Nathan nem örült annyira de a jelen helyzetben az, hogy ki mit gondol hidegen hagy. A nagy haza utazási hullámomba Max, Tom, Lexi és Sky is csatlakozott, Lexi pedig kínok közt vállalta Tom elszállásolását. És mivel mi szépen elhagyjuk Londont a többiek se akartak egyedül, ártatlan kisfiúk és Nareeshaként ott maradni. Így hát Jay haza húz Notthingham-be, Nareesha és Siva Írországba- vagy ahogy Jay-l elneveztük "Íriába"- , Nath pedig a húgához és anyukájához, Gloucester-be. Még a 263 kilométeres utam előtt bekell ugranom egy reggeli rádiós műsorba is, szóval csak úgy fél egy felé tudok indulni. Basszus, a rádió! Még jó, hogy eszembe jutott. Nyolcra kell odaérnem és most van fél hét.
Hiper sebességgel pattantam ki az ágyból és vetődtem be a fürdőszobába. Egy laza fél órás pancsolás és hajmosás után vissza szaladtam a hálómba, kikapartam a szekrényemből valami viselhetőt, a göncökkel a kezemben bebaktattam a tükör elé, felöltöztem, hajat szárítottam és göndörítettem, sminkeltem. Kiszállingóztam a konyhába, megcsináltam a reggeli kávé és az ülve elalvás művészetét gyakoroltam.
Mielőtt tényleg elaludtam volna elkezdtem nézegetni a telefonom. Nagy meglepetésemre vagy tíz SMS-t kaptam Nathantől. A kis hülyeségeivel úgy feltud vidítani, hogy az hihetetlen. Válaszoltam az üzeneteire, elraktam a telefonom és a kulcsom a zsebembe, leszoktam a böszme pénztárcákkal rohangálásról így még beraktam a telefonom hátlapjához egy pár fontot- ezt a trükköt amúgy Alexis drágámtól vettem-, a jogsim a farzsebembe és megindultam a kocsim felé.
A kocsimra már ráfért egy kis mozgás, már két hónapja ki se mozdult a garázsból.. Ilyenkor azért örülök neki, hogy nem lakok együtt a bátyámmal és az öcsémmel, mert napi szinten a pofámba vágnák a "Hogy van képed hagyni, hogy ez a gyönyörűség a garázsodban rohadjon?! Csupán az ablakmosó folyadék többet ér az életemnél, liba!" dumájukat. Mindegy, jó tesók ők.. ha csendbe vannak. Vagy alszanak.
Egész úton olyan zenét hallgattam ami felkészít a következő pár hétre. Ugyanis olyan nincs a West házban, hogy a három gyerek megvan egymás mellett boldogságban, gondtalanságban és kedvesek egymással. Az már egy párhuzamos univerzum lenne ahol az öcsém lenne a legidősebb - én maradnék a nyomi középső gyerek-, ahol anyám nem kötne bele mindenbe amit csinálok, ahol én lennék az aki nyári melózik míg a másik tesókája Londonban vagy még messzebb lógatja a lábát.  Nem itt csata tér van. Itt mindig a veszekedés és a csesztetés megy. Legalább is Ashton, Chris és köztem. De csak, hogy megértsétek a zenei áthangolódásom okát el kell mondanom a tavalyi hazaruccanásom. Igazából nem nagy sztori. Annyi az egész, hogy a tesóim inkább rockerek, és nem érezték maguk a toppon mikor egy egész hétig Skrillex-t, Calvin Harris-t, David Guetta-t és Mt Eden-t bömböltettem. Ezen is összekaptunk egy kicsit de ez még egész tűrhető balhé volt. Tehát most a kocsiban nem a szokásos Lawson, Will.I.Am, The Wanted, Rihanna, Conor Maynard, Foster the people vagy Hot Chelle Rae ment hanem Eyes Set To Kill, ATDR, Stone Sour, Paramore, BVB, Flyleaf, Three Days Grace és társai dübörögtek.
Egy halál laza tíz perces kocsikázás után beértem a Capital FM-hez ahol épp James Burr volt benn. Furcsa, ilyenkor általában Lisa és Dave van benn és vezetik a reggeli adást. James-n látszott, hogy ő az esti műszakhoz van hozzászokva. Hatalmas karikák csücsültek a szemei alatt, és úgy csoszogott végig a folyosón, kezébe a kávéjával mintha még mindig aludna. Mielőtt nekiment volna az üvegajtónak megkocogtattam a vállát. Sóhajtva hátrafordult és egy pár másodpercig próbált beazonosítani, majd mikor rájött ki is vagyok és mit is akarok itt hajnalok hajnalán kipattantak a szemei.
-Roxanne! James vagyok, de gondolom már ismersz. Bocsi, hogy ilyen élő halott vagyok, de Lisa és Dave lebetegedtek és én voltam olyan kedves, hogy elvállaltam a melójukat.-hadarta el sajnálkozó tekintettel.
-Szia. Semmi baj, én is bealudtam a kávém fölött.-mosolyogtam.
-Figyu, Mindjárt nyolc óra, én elrohanok rendbe szedni magam de te addig foglalj helyet a studióban, énekelj be, gondold át a dalod dalszövegét vagy akármi.- mutatott a kis kuckója felé és már el is rohant az öltözője felé.
Besétáltam a kis szobába, lehuppantam az egyik székbe, kis idő múlva bejött egy srác is a gitárja társaságában. Átbeszéltem vele a dalokat, hangoltunk, egyszer elpróbáltuk a két számot és pont addigra végeztem mire James bejött.
-Csapjunk a közepébe.-lépett be az ajtón tapsolva.
 Leültünk a helyünkre és vártuk a kezdést.
-Na srácok fél perc és kezdünk. Miss. West, az adás élőbe megy és a Capital weboldalán TV-s formátumban is sugározzuk. Ha beszél, énekel vagy akármit csinál a kettes kamerába nézzen.-mutatott az ajtó felé ahol egy csávó épp beüzemelte a gépezetet.- Jam, te tudod mit hova.- itt James bólintott egyet- Na akkor három, kettő, egy!-itt becsapta maga után az ajtót.
-Csodás reggelt Anglia, ez itt a Capital FM velem, James Burral és a mai sztárvendégünkkel, Roxanne West énekesnővel.- kezdett bele a szokásos sablonszövegbe.
-Hello London, készen álltok a reggeli agyzsibbasztásra?-üdvözöltem hallgatóinkat én is.
-Hát remélem, mert egy igazán zsibbasztó számmal kezdjük a napot, íme a Gangnam Style a mi koreai barátunktól, Psy-tól.
Míg a dal lement kicsit beszélgettünk Jamel és megbeszéltük, hogy az "interjú" után énekelek és tizenegykor szabadon enged.
-Na Roxanne, mesélj egy kicsit a turnéról. Milyen volt a srácokkal együtt dolgozni?
-Nyugodtan hívj Roxinak.-mosolyogtam rá.- Hát igazából nagyon jó. Nagyon szórakoztatóak, fárasztóak, inspirálóak és nem utolsó sorban normálisak a rajongóikkal. Minden rajongóval csináltak közösképet, autogrammok, beszélgettek velük. Ha jól emlékszem Tom volt az aki felírta az egyik lány Twitter nevét a csuklójára és ahogy hazaértünk az volt az első dolga, hogy bekövesse a lányt.

***

Korgó gyomorral, két nem fogadot hívással és sajgó buksival vezettem haza. Semmit se vettem figyelembe, becsaptam a kocsi ajtaját, felbaktattam a lépcsőre, vagyis baktattam volna de elbotlottam egy halom bőröndben. Épphogy felálltam valaki megint a földre terített. Elösször azt hittem Nathan az, de mikor megéreztem, hogy a valakinek mellei vannak rájöttem ki az.

-Alexis, hogy rohadnál meg. Nehéz lenne egyszer új köszönni, hogy nem a földön végzem?- poroltam le magam.

-Bocsi, de annyira nagyon szeretlek.-mászott bele megint az aurámba és kezdett fojtogatni.

-Anyukádék itt hagytak és azért vagy most itt és akarsz megölni, hogy én vigyelek le Manchesterbe, igaz?

-Nem. Én tényleg nagyon szeretlek. Sőt te vagy az én elveszett kis, mini, zabálni való, cukifalat-

-Térj a lényegre, Lex!- szóltam rá míg a kulccsal babráltam.

-El lakhatnék nálatok? Most, hogy Tom nálunk van és Sky is otthon lesz kicsi lesz nekünk a ház.

-Miért nem kérdezed meg Max-t? Ő biztos befogadja. -mentem be a konyhába és dobtam le magam egy székre.

-Nem lehet. Az nekik is sok lenne.-grimaszolt.

 -De nekünk is! Mert akkor ott leszek én, anyu, apu, Chris és Ashton is. Ráadásul ha Nathan kitalálja, hogy ő most leballag hozzám akkor már hatan lennénk. És a hat az nagyon sok. Bírd ki Tom-t. Nem olyan rossz srác. Sőt, ha nem vetted volna észre rád van kattanva.-vigyorogtam rá.

-Oh tényleg? Én buta meg azt hittem csak azért akarta ledugni a nyelvét a torkomon Kaliforniában, mert közömbös vagyok neki. hogy lehettem ilyen vak?! Jaj istenem, köszönöm,hogy megajándékoztál ezzel a lánnyal aki szól ha bejövök valakinek.-tette össze kezeit és nézett a plafon felé.

-Jólvan, értem. Nem kell bunkózni.- szóltam rá- Inkább szedd össze magad és menjünk. El lakhatsz velem ha Nath nem jön.

-Mi van?!  Kiraknál a pasid miatt? -nézett rám sértődötten.

-Mint a szart.-nevettem el magam.

-Na akkor kösz. Megleszek Tom-l és Sky-l, ha már ilyen szemét vagy!- indult volna meg de most én ugrottam rá.

-Dehogy raknálak ki. Max összeköltöztetném a tesóim te meg Chris szobájába aludnál.-mosolyogtam rá.

-Máris jobb.-mosolyodott el és megölelt.

Még egy kis beszélgetés után bepakoltuk a cuccaink a a kocsimba, Alexis beült a BMW-m volánja mögé és neki indultunk Manchesternek.