38. fejezet ( 2.évad )

1. Nap

A nap legrosszabb része a kelés. Főleg mikor nem magadtól kelsz, hanem egy kis világító, fülsiketítően hangos telefontól. Addig nyújtózkodtam, míg el nem értem az ágy végében lévő, töltőn csüngő telefonom és ki nem nyomtam a telefonom. Ezután a laza hatperces művelet után visszafordultam a hasamra, párnámba temetve arcom próbáltam vissza aludni. Nem ment. Állandóan hívogattak, így esélyem se volt elaludni. Úgy a kilencedik hívásra néztem meg ki is keres engem annyira - egészen addig csak hosszúkás, piros, "Decline" feliratú gombot nyomogattam a kijelzőn. A hívó képe egy szőke, vigyorgó, kék szemű lányt ábrázolt, felette a Mishell Gray névvel. Basszus, Mishell!

 - Tizedjére csak felveszed - szólt bele köszönés nélkül, gúnnyal a hangjában drága barátném.

 - Bocsánat, csak aludtam és teljesen elfelejtettem, hogy ma hívni fogsz - magyarázkodtam a halál komás hangommal. Azta, eddig észre se vettem, hogy reggelente ilyen rekedt vagyok.

 - Nincs gond, itt vagyok a Madeline Road-i Starbucksban. Ha elkészültél ide gyere, okés?

 - Rendben - válaszoltam, majd egy gyors elköszönés után bontottuk a vonalat.

Felültem az ágyban és szemeztem egy kicsit az erkély ajtómmal. A vöröses sötétítő függönyömön eléggé átsütött a nap így a fényt is nagyjából megszoktam. Felálltam, elsétáltam az erkélyemig, elhúztam a függönyt és teljesen kinyitottam az erkélyajtót. De jó végre egy kis friss levegő.

Kibattyogtam a fürdőmbe, zombi módjára fogat mostam, sminkeltem, a hajamat is sikerült egy olyan tíz perc alatt összehozni az amolyan "épp most keltem fel" kontyba. Az egyik bőröndömből találomra előhúztam egy kék, vékony, combközépig érő ruhát, a cipős - kiegészítős bőröndből egy magassarkút, egy madaras nyakláncot és mellé az egyik fekete karkötőmet. Ügyelve arra, hogy hajam rendebe maradjon, felvettem a ruhát és az ékszereket, visszarugdostam az utazótáskákat a sarokba, lekaptam a telefonom a töltő madzagról, előszedtem a táskámból az irataim. Jobb kezemben a magassarkúmmal - ébredés után sose veszem fel rögtön a platformos cipőket, nem kell nekem nyaktörés a lépcsőn -, bal kezembe meg a jogsimmal és telefonommal mentem le a lépcsőn a konyhába.

Jay, Tom és Nareesha a pultnál ülve, kávéjuk felett beszélgettek, Max egy narancsot hámozott a mosogató felett, Nathan a mikróból vett ki egy "funny in the morning" feliratú bögrét.

 - Reggelt - köszöntem, majd odasétáltam Max mellé a gyümölcsös kosárkához és - miután leraktam a márványpultra a telefonom és a jogosítványom - elvettem egy almát - A többiek merre vannak? - kérdeztem mielőtt beleharaptam az almámba.

 - Reggelt Moxa - pattogott mellém Bird - Sokfelé. Justin és Izakaya telefonálnak a kertben, Nano még alszik, Siva BigKevvel és Thorral trécsel a nappaliban - hadarta - Amúgy hogy aludtál?

 - Remekül - mosolyogtam - És ti? - néztem körbe.

 - Egész jól - bólogattak.

 - Fantasztikusan - állt be Max másik oldalára Nath és tette be a bögréjét a mosogatóba.

 - Srácok nekem mennek kell, találkozóm van - sóhajtottam és szép lassan felszenvedtem a lábaimra a tizenkét centis magassarkúm. Auch.

 - Kivel találkozol? - kérdeztem Max - Azzal a barna hajú csávóval aki tegnap írt neked Twitteren?

 - Tylerre gondolsz?

 - Nem tudom a nevét - vonta meg vállait.

 - Tyler a neve, Tyler Blackburn. Együtt dolgoztunk a PLL forgatásain. De amúgy nem vele találkozom, hanem Mishellel - magyaráztam.

 - Gray?

 -Yep - bólintottam.

 - Vele kavartam - gondolt vissza kis kopasz.

 - Mishell sok emberrel kavart, ne érezd magad különlegesnek - tettem a vállára kezem megértően, majd egy puszit nyomtam az Ő, Jay, Tom és Nare arcára egy köszönés társaságában.

 - Én nem kapok puszit? - jött utánam lebiggyesztett ajkával Nathan.

 - Te nem - mondtam, majd hátrafordulva egy lépéssel közelebb mentem hozzá és a füléhez hajolva suttogni kezdtem - Azért meg kell dolgoznod, hogy bármit is kapj tőlem.

A kis jelenetünk után szóltam Izaknak és Thornak, hogy elmentem Shellhez. A hatalmas házból kiérve beültem az egyik kocsiba - négy kocsin osztozkodunk a show ideje alatt - és ügyelve arra, hogy ne üssek el egy paparazzit se kihajtottam a utcából.

Kevesebb mint negyed óra alatt odaértem Mishellhez a Starbucksba. Már a bejáratnál kiszúrtam a világító szőke buksiját, ahogy az egyik üvegfal melletti asztalnál ülve nyomogatja a telefonját.

 - Roxanne! - ugrott fel és a nyakamba vetette magát mikor odaértem hozzá. Vagy két percig álltunk így, ölelkezve, vigyorogva, miközben láttam, hogy az utca túlsó végén villognak a vakuk.

 - Hiányoztál, Shelly - ölelgettem tovább.

 - Mesélj, mi újság veled?  - kérdezett bele miután leült velem szembe.

 - Nem sok, megvagyogatok. Jó újra a srácokkal lenni - mosolyogtam - Veled mi újság?

 - Dolgozok, mint egy állat - grimaszolt - esküszöm ennyit még sose melóztam, már rendesen remeg a nyomrom ha egy új dalról kell beszélnem valakivel.

 - De ugye rendbe vagy? Eszel normálisan, meg alszol... - próbáltam nem nyíltan rákérdezni a rehabos kalandjára.

 - Ne aggódj, igyekszem normálisan élni - mosolygott rám -  De tudod valami nagyon érdekelne engem..

 - Hm?

 - Mi van közted és Nathaniel közt? Megint? - vigyorgott rám azzal a tipikus "ne kamuzz tudom, hogy van valami, mert veletek mindig van valami" tekintetével.

 - Semmi, tegnap este beszéltem vele és..

 - Jó reggelt hölgyeim, hozhatok valamit? - szakított félbe az egyik pincércsávó.

 - Elvitelre szeretnénk kérni két Holland csokis kávét - hadarta el, a pincér felfirkálta a jegyzettömbjére, majd tovább állt. Hatalmas kék szemeivel meredt rám - És?

 - És megbeszéltük a dolgokat. Legalábbis én megpróbáltam lezárni, ő előállt a brazil szappanoperába illő, happy endind lehetőségeivel, én kinevettem, ő kérlelt, én beleegyeztem, ő örült a fejének. Nagyjából ennyi történt - mondandóm végére vissza is ért a pincér, s letette elénk a szokásos fehér papírpoharat.

 - És?

 -  Mi és? - néztem rá felvont szemöldökkel.

 - Roxanne, kérlek. Ismerlek már egy ideje. Te nem az a lány vagy akit meg lehet győzni két szép szemmel és egy cuki mosollyal.

 - Pont ez az! Annyira próbáltam elfelejteni őt és sikerült is.. nagyjából. Erre épp, hogy megérkezünk elkezdi a Don Huan-féle hódító tervét. Tudod milyen ideges voltam mikor felrakta tegnap azt a nyavalyás képet? - pufogtattam miközben körmömmel a poharat kapargáltam.

 - Jó tudod mit, lekötöm a figyelmed. A mai napot vásárolgatással fogjuk tölteni, este hazamész pár cuccért, addig én beszélek a menedzseremmel, utána átmegyek érted és nálam alszol. Ellenkezés nincs.

 - Legyen - mosolyogtam.

Miután kifizettük a kávékat kioldalogtunk a kávézóból és elindultunk az első nagyobb bevásárlóközpontba.

***

Délután kettőre értem haza. Mishellt egy fél órája hívta Perry - a menedzsere - , hogy most lenne jó a találkozó. Nyolc szatyorral ballagtam fel az emeletre, vagyis akartam ballagni. Max a nappaliban megállított.

 - Az Victoria's Secretből van? - mutatott a pink csíkos, kis zacskóra.

 - Igen - bólintottam.

 - A fehérneműs Victoria's Secretből?

 - Nem, a kutyakajás Victoria's Secretből - forgattam szemeimet - Miért?

 - Mishell is vásárolt ott? - nyelt nagyot.

 - Igen.

 - Hmm, lehet fel kéne hívnom - dünnyogte, miközben kopasz tarkóját vakargatta.

 - Felesleges próbálkozni, nem pasizik - mondtam, majd felmentem a szobámba.

Ledobtam a szatyrokat az ágyra, lerúgtam a cipőim és előszedtem az egyik bőröndömből egy akkora táskát, hogy a ruháim, az iPadom és még pár létfontosságú cucc beleférjen. A pakolással nagyon hamar megvoltam. Ezért szépen elrendezgettem a zacskókat az ágyon és lefényképeztem őket.

@RWestOfficial: bevásárló túra w/ @ShellThePerf 

A sikeres feltöltés után. kopogtak az ajtómon.

 - Bejöhetek? - nyitott be Nathan.

 - Már benn vagy - néztem rá miközben az egyik Converse dobozt nyitottam ki.

 - Milyen napod volt? - ült le a fekvőalkalmatosságon felszabadult helyre.

 - Hosszú és még mindig nincs vége - sóhajtottam, s miután ledobtam az utolsó dobozt is a földre leültem mellé. Kérdő tekintetét látva kifejtettem neki miről beszélek - Mishell nemsokára jön értem, nála alszom.

 - Oh, pedig terveztem estére valamit, de akkor akkor mindegy ha nem leszel itthon - mosolya egy csepett lehervadt.

 - Mit terveztél? - mosolyogtam rá. 

 - Meglepi, ha holnap este ráérsz megtudod - kacsintott rám - Amúgy holnap reggel tízre gyere haza, délelőtt The Wanted Life fotózás lesz, délután pedig interjú.

 - Igazán jó, hogy Izak mindig szól ezekről.

 - Igazából ő kért meg, hogy szóljak neked.

Mielőtt válaszolni tudtam volna a telefonom őrölt csörgésbe kezdett. Így Nathan csak egy később beszélünk mosollyal távozott a helyiségből. Gondolkodás nélkül felvettem a telefonom. 

 - Szia, Liba - oh, szóval Chris az - Ha érdekel ma éjfél körül landolok a LAXon.

 - Idejössz? - kérdeztem, cseppet se titkolva meglepődöttségem - Azt hittem minden álmod valósult meg, hogy hazamehettél végre. Mi lett a nagy "egy hetes döglés Machesterben" terveddel?

 - Egészen tegnap estig állt a tervem, de miután megláttam, hogy csupán két exed írogatott és tett félreérthető célzásokat Twitteren alig egy éjszaka alatt elvetettem a csendes, nyugodt hét ötletét.

 - Chris, bátyó.. Édes vagy, de ezt tudom egyedül is kezelni. És amú-

 - Nem érdekel Roxanne - szakított félbe- Ezen nem fogsz tudni változtatni. Éjfélkor szállok le és a forgatás teljes ideje alatt a Harden Hotelben fogok lakni. Holnap beszélünk - tette le a telefont köszönés nélkül.

Miután idegesen behajítottam a telefonom a táskámba, egy kocsi dudáját hallottam a ház elől. Felvettem az egyik új Conversem, felkaptam a táskámat és elindultam kifelé, Shellhez.

A napom további része egész jól telt. Mishellel kifeküdtünk a kertjébe napozni egy kicsit, két órán keresztül süttettük magunkat és beszélgettünk mindenféléről. Felvetettük, hogy ki kéne könyörögni egy közös föld körüli turnét, amit ketten csinálunk. Ezután a szobájában beszélgettünk, fotózkodtunk - amihez azért fel kellett vennünk valamit mert akármennyire is hihetetlen, egyikünk se rendelkezik egy Kim Kardashianéhoz hasonló magamutogató szinttel. Shelly már rég megunta az önképek készítését, míg én még mindig a tükörben fényképezgettem magam a sima pánt nélküli, fekete bikini felsőmben és egy barna melegítő nadrágban. Később film maratonoztunk, amihez salátákat rendeltünk az egyik étteremből - az elmúlt másfél évben 8 kilót fogytam (ami a bikinis-macinacis képeken is meglátszik) és nem szeretném visszahízni, azért ettünk salit. A pizsipartinkat tabletezéssel és TV nézéssel zártuk. 

Este folyamán csupán négy képet töltöttünk fel a közösségi portálokra.

@RWestOfficial: jóéjt mindenkinek :*

@ShellThePerf: desszertünk #modelsdonteat @RWestOfficial

@RoxanneHayleen: #sleepover @MishellGray

@MishellGray: nem tudok aludniiiiiiiiiiiiiii #nerugdossasszony @RoxanneHayleen

2. Nap

Reggel hatkor keltem. Borzalmas ilyenkor kelni. Felébresztettem Mishellt és megkértem, hogy vigyen el a Harden Hotelhez. Miután mindketten elviselhető állapotba hoztuk magunkat, összeszedtem a cuccaim és kimentünk az Audijához. Szerencsére Shell jobban tudja, merre van a Harden így pikk-pakk odaértünk az égimeszelő épülethez. Két puszi után kipattantam a kocsiból, kezemben a kisebb utazótáska méretű válltáskámmal és a megérdeklődtem a recepción bátyám hollétét. Tizenkettedik emelet, 56B szoba. Beszálltam a liftbe és míg felértem a tizenkettedeikre öltözékemet vizslattam a padlótól plafonig érő tükörben.

Miután a lift megállt, rohamléptekben hagytam el a kis helységet. A folyosó végében megtaláltam az 56B számmal ellátott ajtót. Eszeveszett dörömbölésbe kezdtem aminek meglett a hatása. Chris kómás fejjel, egy szál melegítő nadrágban állt előttem. Valószínűleg nem készült fel az érkezésemre. Miután leesett neki, hogy én a húga vagyok és nem szándékozok órákig állni az ajtóban behívott. Miután beléptem az előszobába, becsapta mögöttem az ajtót és olyan szorosan ölelt magához, hogy a szuszt is kiszorította előlem. Gondolom nem kell mondanom mennyire erős kapcsolat lett kettőnk közt, míg Floridában voltunk a PLL forgatásán. 

 - Hiányoztál - búgta a fülembe miközben még mindig derekamat ölelte.

 - Alig három napja láttál utoljára - kuncogtam egy kicsit,majd újra belefúrtam arcom vállába.

Két percig álltunk még így, majd elengedett és beinvitált a konyhájába. Csinált kettőnknek kávét és a pultra ülve nézett rám.

 - Nem kellett volna több órát utaznod azért, hogy idegyere.. - mondtam miközben körmömet nézegettem. 

 - De kellett. Borzalmasan féltelek - mondta.

 - Nathan nem bánt engem, se Tyler - mosolyogtam rá.

 - Nem úgy értem, hogy ők bántanak. Attól félek, hogy magadat bántod - itt elhallgatott egy kicsit - Tisztában vagyok vele, hogy ha Tyler nem is, de Nathan simán behülyít még egyszer. És én ettől akarlak megóvni. Meg kell értened, hogy nem örülök annak, hogy vele vagy. És Alexis se repes ettől, sőt még Skylar is félt. Mind féltünk. Anyunak gyomorgörcse van attól ,hogy megint tönkretesz téged.

 - Nem tesz tönkre. Tudok magamra vigyázni.

 - Az egy dolog, hogy fizikailag meg tudod védeni magad, de lelkileg nem. Te azt nem tudod Roxanne, hogy én mit éltem át, bátyádként, mikor láttam mennyire padlón vagy attól a gyerektől. Csöpögősen hangzik, de ha még egyszer összetörsz, azt nem fogom kibírni. Szívszaggató volt egyszer látni, hogy milyen nehezen teszed túl magad rajta. Nem akarom újra látni.

 - Chris..- kezdtem volna bele.

 - Kérlek hallgass végig. Évek óta te vagy az egyetlen biztos pont az életemben. És tudom, hogy a Te életedben is Én vagyok. Nem azért jöttem utánad, mert el akarom baszni a showt. Hanem mert a testvéred vagyok, és szeretlek. Mert a bátyád vagyok és kötelességem veled lenni a legnagyobb szarban is és meg kell védjelek. Akármennyire is elakarsz majd küldeni engem a halálba, nem fog menni. Mert testvéri kötelességem veled lenni. 

Ezeket hallva könnyek gyűltek a szemembe. Ritkán hall ilyet az ember. Felálltam a székemből, odalépkedtem Chris elé és remegő kezekkel átöleltem. Ahogy körbeértem kezeimmel derekát kitört belőlem a sírás. Nem azért sírtam mert, megbántottak. Nem azért sírtam mert, csalódtam. Nem azért sírtam, mert rossz az életem. Épp ellenkezőleg. Ennél szebb életet el se tudnék képzelni magamnak. Örömömben sírtam. Mert van egy bátyám aki mindent megtesz értem. Mert van egy ember az életemben aki bármi áron megfog védeni. Mert van egy ember az életemben aki mindig velem lesz. És, hogy ki ez az ember? Chrisian Anthony Westmiller, a bátyám. 

 - El se tudod képzelni mennyire szeretlek - hüppögtem mosolyogva.

 - Én is szeretlek - mondta majd egy puszit nyomott a fejem búbjára - De azért elengedsz egy pillanatra? Pisilnem kell.

 - Menj - nevettem el magam. Chris eloldalgott a mosdóba én pedig leültem a kanapéra. Telefonom előlapi kamerájának és a pulcsim ujjának segítségével letörölgettem a szemem alól a elkenődött szempillaspirál maradványait. 

 - Csináljunk képet - ült be mellém Chris - most már pólóban - és kivette a kezemből a telefonom. Majd húsz kép után vissza adta - Válaszd ki melyiket teszed fel, addig felöltözök és elmegyek veled a villátokba.

 - Rendben - egyeztem bele. Kis keresgélés és tanakodás után a képet is kiválasztottam.

@RoxanneHayleen: #BroSisTimeInLA

Mire feltettem a képet, bátyám felöltözve állt a nappali közepén. Felálltam, kisétáltam a garzon lakás szerű ideiglenes birodalmából és megvártam míg bezárja az ajtót. Beszálltunk a liftbe, lementünk a földszintre, onnan pedig egyenesen ki az utcára. Leintettünk egy taxit, én bediktáltam a házunk címét és elindultunk. Mivel az út minimum félóra fejemet a vállára hajtottam és megfogtam a kezét. Az út hátralévő részében így utaztunk. Az utolsó tíz percben lefényképeztem a kezünket - nagyon művészien nézett ki - és feltöltöttem Twitterre.

@RoxanneHayleen: Mert a testvérem vagy és szeretlek @Chris_West ♡

Íme egy új, friss, ropogós rész.

Remélem tetszett :)

Nagyon sajnálom, hogy ilyen sok képet rakok bele a fejezetekbe, de egyszerűen akárhányszor megynitom a mappáim szinte rám üvöltenek "használj! használllllljj!!" :DD

Nos a fejezet hossza megfelelő.

A történtek inkább az elmegy kategóriába tartoznak.

Komihatár nincs.

Később találkozunk. 

Kisses.