2012. szeptember 25., kedd

11.fejezet

Felraktam a képet,jöttek az rt-k és a hozzászólások.Nemsokkal később kiértünk a reptérre.Kerestünk egy nagy maci testalkatú emberkét aki bevitte nekünk a táskákat-Annie cuccaival együtt tizenegy bőröndünk volt,plusz a kézi poggyászok-.
Annie kiderítette,hogy merre kéne megtalálnunk a gépünket.Laza tíz perces fel-alá járkálás után talált egy férfit aki az ilyen magán utazásos dolgokkal foglalkozik és lebeszélte vele a történéseket.
Ash-l leültünk az egyik pad féleségre.Mivel a laptopomat nem adtam le a maci csávónak így eltudtam ütni az időt.Felmentem facebookra,válaszoltam pár üzenetre,frissítettem az állapotom,elfogadtam pár ismerősnek jelölést.Twitterre is felmentem,ahol egy elég érdekes dolog fogadott.Vagyis inkább kettő.
Az első az,hogy Ashley teljes feltünés nélkül elpárolgott mellőlem.Amitől kicsit megijedtem ugyanis akkor most tök egyedül vagyok egy kihalt reptéren.De ahogy megláttam a meglepetés kindercsomagot Twitterren megnyugodtam.Ash egy képet posztolt ki nem egész fél perce.


@AshClarks: Go Amerika! grr.

Írtam neki gyorsan egy üzenetet.

@ImRoxanneWest: 
Észre se vettem,hogy elmentél.:Dxx

@AshClarks:
Elbambultál.Pedig nem egyszer szóltam.:DDx

A második meglepetés tényleg furcsa volt.Mert az elmult másfél év alatt ilyen nem volt.
A bátyám írt nekem.Eddig sose írt.Persze beszéltünk telefonon meg minden.Nem hanyagoltuk el egymást de ez most tényleg meglepett.

@Chris_West: @ImRoxanneWest hey húgi, rég hallottam felőled.írj,hívj ha ráérsz.:)

@ImRoxanneWest: @Chris_West bátyus.Pont ráérek.:Dxx

Szöszim épp akkor ült le telefonját kezébe tartva mellém mikor felállni készültem.Szó nélkül átraktam az ő ölébe laptopom,zsebemből előszedtem a telefonom és bepötyögtem édes testvérkém számát.
Négy csengés után felvette.
-Hé libuskám.-szólt bele a szokásos rekedtes hangjával.Elmosolyodtam mikor meghallottam régi becenevem.
-Hali tesó.Mizujs?
-Semmi.Megvagyunk,anyu dolgozik,Ashton alszik,én meg fetrengek a kanapén.Tudod,csak a szokásos.-kis szünetet tartott.-Hallottalak a rádióban.Sok sikert a koncertekhez,Ash-t meg próbáld valahogy megfékezni majd.-hallani lehetett a hangján,hogy mosolyog.
-Igen,gondolkoztam már rajta,hogy kikötözöm valahova.-nevettem el magam.-amugy köszi.
-Lehet,hogy jobban járnátok.-újabb szünet.-Ja és csak,hogy tudjam.Ugye veletek megy Annie is?Mert,hogy őszinte legyek.Nem lennék valami nyugodt ha a kishugikámat öt csávóval engedném el több mint egy hónapra.
-Velünk jön,nyugi.És ismersz,nem vagyok könnyű eset.
-Na az biztos.-nevette el magát a vonal tulsó végén,hirtelen elhallgatott.-Hiányzol ám,libalány.
-Te is.-Ash felé néztem és örömmel tapasztaltam,hogy a srácok már megérkeztek.-Na de én megyek.Mindjárt felszállunk.Majd ha földet értünk hívlak.Puszi,szia.
-Szia húgi.-raktam le.
Odamentem a többiekhez akik már nagyban készültek a felszállásra.Jay és Siva Ashley mellett tornyozott,Tom a telefonját nyomkodta,Max úgyszint,Nathan pedig mosolyogva nézett felém.
-Jó reggelt angyalka.-köszönt egy ölelés kíséretében.-Kivel beszéltél?
-A tesómmal.Megkért,hogy hívjam fel.
-Oh ért.-Jane félbeszakította.
-Na gyermekeim,indulás.A gépen cseveghettek tovább.-indult meg a gép felé.
Kisebb nehézségek árán de feltornáztuk magunkat a gépre.
Életemben először voltam olyan repülőn ahol kanapé is volt.Na de mindegy.Talán ezért az a szolgáltató szlogenje,hogy 'kényelem felső fokon'.Kicsit hasonlít egy matrac reklámra de sebaj.
Fél óra múlva elindultunk Amerika felé,díszes kis csapatunkkal a fedélzeten.


1 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett a rész.
    Ma találtam rá a blogodra, de már végig is olvastam a részeket.
    Remélem nemsokára lesz új rész. :D
    ...Kriszti...

    VálaszTörlés