21.fejezet

 És íme a 21.fejezet. Remélem tetszik, mert nekem nem! Elkapkodtam.:s  Mindegy. ha tetszik akkor komizz! Három kommentár után hozom a következő fejezetet. 

UI.:köszönöm az inspirálást legjobb bari bárányomnak és mentorkámnak, Eszternek a sorozatgyilkosnak.

Nélkületek szar lenne..:)♥

Jó olvasást!

Már két órája kocsikázunk. Nem sokára oda is érünk. Alexis vezetett végig, és mint megtudtam imádja az autókat. Él-hal értük. Úgy nyúlt a sebváltóhoz mintha valami több milliárd fontot érő porcelán lenne.
Már épp leparkoltunk a szüleim háza elé mikor meghallottam a telefonom csengőhangját. Biztos Nathan hív, hogy épségben leértem-e. Mobilom előkapartam a zsebemből és meglepődve
, hogy nem Nath az. Max hívott.
-Hali.-köszöntem.
-Szia, itt vagytok már?
-Pont most érkeztünk meg. Miért, máris hiányzunk?
-Persze! Élni nem tudok nélkületek. Nem is tudom, hogy bírtam ki eddig egyedül.-ezen elmosolyodtam, elképzeltem a kis kopi fejét ahogy épp vágja a grimaszokat.-Na de mondanám miért hívtalak.
-Nyögd.
-Nyögöm, de ha akarod még sikítom is.-ezen mindketten elnevettük magunkat.- Azért hívtalak, mert lesz ma nálam egy házibuli. Csak a haverok, senki más. És mivel te haver vagy, a bandánk tagja és nem mellesleg téged bírlak a legjobban Nath csajai közül, kötelességemnek éreztem, hogy meghívjalak.
-Ez aranyos, köszönöm. Szerintem ott leszünk. De mondanál pár embert akik ott lesznek?
-Például a Lawsonból Andy és Ryan, Lisa Grunni, Tom és Sky, a bátyád, Mila Shinn, Adam Krhen, Wren Wood meg még egy csomóan.
-Ez a vendéglista eddig egész jó. Ryan-t pici korom óta ismerem, és Wrent is. Lehet, hogy ott leszünk.
-Miért csak lehet?-hallani lehetett a hangján ahogy legörbíti ajkát. 
-Nem akarom, hogy Nath nehezteljen rám. Tudod, nehogy az legyen, hogy megünneplem azt, hogy nincs velem. Meg, hogy azt higgye, hogy megcsalom.-válaszoltam kicsit halkabban.
-Hát ezért?-nevetett bele halkan a kagylóba.-Már azt hittem velem van bajod. Nyugi. Nathan miatt ne aggódj. Majd én vigyázok a rád, vagyis rátok. És tuti, hogy nem lesz gondja vele.
-Hát jó, de ha ebből balhé lesz akkor kiheréllek.
-Persze, persze.
-Na jólvan. De én most megyek. Alexis mindjárt megszakad a táskák alatt.
-Rendben. Fél ötkor találkozunk nálam. Szia!-meg se várta, hogy én is elköszönjek már le is tette.
Nagy nehézségekkel de behurcoltuk a bőröndöket a házba. Egy cetlit találtam a hűtőn amin az állt. Rögtön felismertem anyám írását, szabálytalan és felfelé ívelő."Roxanne, Chris, Ashton! Elmentünk Abbie nénikétekhez, segítünk neki költözködni. Este felé jövünk. Ne öljétek meg egymást, a kutyákat és a hörcsögöt se. Puszi." Remek.
Felrohantunk az emeletre ahol Chris épp a kanapén elterülve, nyálfolyót vezetve aludt. Hát igen, az én jó öreg bátyókám. Rá is szakadhatna a plafon, észre se venné. Bekukkantottam Ashton szobájába is. Ő szerencsére fenn volt. Valamelyik playstation-s játékával játszott. Halkan besettenkedtem mögé és ráugrottam a hátára. Szegénykémre úgy ráhoztam a frászt, hogy eldobta a konzolt és majdnem bebújt az ágy alá.
-Itthon vagy!-vigyorogtam rá.
-Vettem észre.-morgott majd nekem dobott egy párnát, előkereste a földről a konzolt és folytatta a menetet.
-Na kösz. Fél éve nem láttál és egy ölelést se kapok?! Szép kis öcsi vagy mondhatom..-ál durcis arcomat felvéve indultam meg az ajtó felé. Mielőtt még megfoghattam volna az ajtó kilincset éreztem, hogy hátulról ad egy medve ölelést -igen, medve ölelés mivel a tizenöt éves öcsikém majdnem tíz centivel magasabb nálam-.
Visszatértem az emeleti nappaliba ahol Lex festette szundító testvérem pofiját.
-Jól áll neki a vörös.-jegyeztem meg halkan és bevonultam a szobámba. Alexis jött utánam. Ledobtuk magunkat az ágyra és gondolkozni kezdtünk az estével kapcsolatosan. Most van  fél kettő, ami azt jelenti, hogy van egy szabad óránk. Fél háromkor elkezdünk készülődni.
-Fel kéne hozni valahogy a csomagokat.- szólalt meg Alexis miközben telefonját babrálta.
-Felkeltem Christ. Majd ő felhozza nekünk.-pattantam fel és mentem ki az említetthez.
Tíz perces keltegetés után erőt vett magán és teljesítette a neki kiszabott feladatot. Be szenvedtük a ruhával, cipővel és egyéb túléléshez szükséges dugig tömött tatyókat a szobámba és folytattuk a plafon nézegetést.
Eszembe jutott, hogy fel kéne hívni az ősöket. Egyrészt mert megérkeztünk másrészt pedig azért, mert el fogunk menni itthonról. Anyut vagy ötször hívtam és ötször nem vette fel, aput se tudtam elérni. Csak egy sms-t küldtem nekik. Lexis felvetette a kép készítés ötletét és én persze nem ellenkeztem.
Körülbelül úgy harminc képet csináltunk mire egy olyat találtunk ami mindkettőnknek tetszik. Azt pedig posztoltam a Twitteremre.

 

RoxanneWest: Manchester @LexisL társaságában. #halálos xx

Alig, hogy kiposztoltuk már jött is rá pár ember válasza.

@Chris_West: előre félek mi lesz itt.
@NathanTheWanted: kimaradtam valamiből? osszátok meg már velem is mi lesz olyan halálos.
@LexisL: @NathanTheWanted ez kérlek egy privát csaj party lesz. ja és @Chris_West én is félnék a helyedben.. xx
@NathanTheWanted: akkor rohanok és átvarratom magam, hogy csatlakozzak hozzátok!   
@RoxanneWest: @NathanTheWanted annak nem örülnék annyira.. x
@MaxTheWanted: na de hé! nem vagyok csaj!

Még egy kis beszélgetés után neki álltunk előkeresni a ruháinkat az estére. Elmentünk hajat mosni, fürödni, szóltam a srácoknak, hogy elmegyünk és ne várjanak ébren.
Sminkekkel, a bulis ruhákkal, cipőkkel indultunk el Maxék háza felé. Út közben még megálltunk egy kis boltban ahol vettünk pár üveg piát, skittlest és gumicukrot.
Öt perces kocsi út után megérkeztünk Max drága házához. Vigyorogva fogadott minket.
-Lányok! Jó újra látni titeket! gyertek be és kezdjük el a készülődést.
Ezzel a mondattal be is tolt minket a konyhába, kikapta a kezünkből a szatyrokat és a helyére adta a díszítéshez szükséges cuccokat.
A nagy díszítés közepén hívott fel Nathan. Mivel épp a létra tetején csücsültem és a kezemben csak úgy hat guriga konfettihez hasonló cucc volt nem sikerült elsőre felvenni. Így hát ledobtam a kis dobozokat és amilyen gyorsan csak tudtam úgy nyomogattam be a telefonomba Nath számát. Szerencsére két csengés után fel tudta venni.
-Hali angyalkám. Hogy vagy?-ahogy meghallottam a hangját olyan boldogság és élet vidámság kapott el, hogy úgy éreztem repülni tudnék.
-Szia. A kis kopasz haverodnak segítek díszíteni. Alexis pedig épp kurvaanyázik nekem amiért fejbe dobtam.-hadartam gyorsan.-De inkább te hogy vagy? Érdekes a hangod.
-Semmi, csak egy kicsit berekedtem. Amúgy nem rég értem haza Gloucesterbe.
-Értem, hát jobbulást, mert úgy terveztem meglátogatlak majd valamikor.-mosolyogtam bele a telefonba.
-Hát akkor hajrá. De először inkább meggyógyulok, nem akarlak megfertőzni.
-Jól van. De én most megyek, mielőtt Alexis kirántja alólam a létrát. Szia.-köszöntem el tőle.
-Szia angyalom, szeretlek.-köszönt el ő is és már le is rakta.
Ledermedve ültem a fém létrán. Most komolyan.. kimondta? Vagy behallucináltam magamnak? Nem, tisztán hallottam ahogy azt mondja "szeretlek". Ezt nem értem, amikor turnéztunk azt mondta, hogy nem fogja egy hamar kimondani ezt a szót.
-Mi van már ott fenn? Meghaltál? -ugrasztott ki gondolataim tengeréből Alexis.
-Ja semmi, csak kimondta.-itt elég érdekesen nézett rám szóval kifejtettem neki- Azt mondta szeret.
-Ez tudod mit jelent?-megráztam fejem jelezvén, hogy felvilágosíthat- Vagy halálos beteg és csak pár órája van hátra, vagy részeg vagy tényleg szeret. De ezen ne most kezdj el gondolkodni. Ha kimondta kimondta. Most inkább azon kezdj el gondolkodni, hogy mit csinálsz inkább. Elrakod a törékenyebb cuccokat vagy Max-l csinálod a gumimacis és skittles-s vodkát?
-Vodka!-válaszoltam miközben a létráról másztam le.
-Persze, mindig a pia.-motyogta Lex.
Max össze rakta az összes gumicukrot és cukorkát egy nagy tálba és én lehettem az a szerencsés aki öntögeti az alkoholt. Ezt a rítust Maxi drága meg is örökítette és felrakta Twitterre.

@MaxTheWanted: @RoxanneWest, a "piás". #alcoholparty

Miután kész let Alexis a pakolással én pedig a piás hadművelettel felvonultunk az emeletre ahol, sminkeltünk, öltöztünk. Komolyan mondom több ideig tartott a ruhám igazítgatása, mint maga a sminkelés. Pedig az se volt egy egyszerű feladat. Mindegy, a lényeg, hogy faszányosan nézünk ki.
Mire készen lettünk lent már nagyban szólt a zene és a vendégek zaját is hallani lehetett. Úgy sétáltunk le az emeletről mintha divat bemutatón lennénk. Max és Ryan várt minket a lépcső alján.
-Roxanne! Alexis! Lányok, gyönyörűek vagytok! Jó rég nem láttuk egymást!-ölelt körbe minket Ryan.
-Köszönjük, igyekeztünk! -válszolt Lexi.
Az este további részét Ryan társaságában töltöttem. Egész jól el beszélgettünk. Bár amikor Nathanről kérdezett akkor visszasüllyedtem egy kicsit a gondolataim leple alá de Alexis "bulizz vagy meghalsz" tekintete valahogy -ki tudja hogy..- kikergette a fejemből a szeretlek témát.
Úgy éjfél felé lehetett mikor Ryan felállt és a kezét nyújtotta felém.
-Gyere mutatok valamit.-szinte könyörgött a szemével, hogy menjek vele. Nyugodtan karoltam bele és mentünk fel az emeletre. Tudtam -vagyis inkább reméltem- ,hogy nem megrontani akar. Egyrészt mert van barátnője és nekem is van barátom, másrészt mert születésünk óta ismerjük egymást és inkább tekintünk testvérként a másikra, mint potenciális megerőszakolandó alanyra.