22.fejezet

 Újréész.:) Nem húzom az időt. Nem olyan lett mint amilyenre számítottam. 

3 komi után új rész.

Jó olvasást!

UI.:köszönöm a folytonos Skype megerősítést Kinga és a telefonos inspirálásokat Eszter.:)<33

Oké. Lehet, hogy velem van baj, de ahogy közeledünk a folyosó végében elhelyezkedő ajtó felé, annál jobban félek. És úgy érzem magam mint a nyuszika a farkas terepén. És higgyetek nekem.. az nem jó érzés.
Elértünk az ajtóig. Most legszívesebben két dolgot csinálnék. Egyesülnék a bennem ugráló nyuszikával, tökön rúgnám Ryant és lerohannék, vagy megkérdezném tőle, hogy mit is akar. Na jó, inkább a második. Akkor nem tűnnék egy elmebeteg libának.
-Ryan, lenne egy kérdésem.-szólaltam meg alig hallhatóan. Nem mondott semmit se, csak felhúzott szemöldökökkel nézett rám.-Ugye nem szándékozol megölni, megerőszakolni, megkínozni vagy esetleg szerelmet vallani?
-Kedves, hogy ezeket mind kinézed belőlem. De már semmit se érzek irántad.-mosolygott. Ja igen. Azt elfelejtettem mondani, hogy régen jártunk. Régi érdekes idők..
-Akkor jó.-sóhajtottam fel megkönnyebbülten.
Benyitott a szobába. Közepes méretű helyiség, nagy ággyal és orbitális kupival. Ez tuti Max birodalma.
Kivezetett az erkélyre. Rohadjon meg az a négylábú szőrgombóc, hogy állandóan feléled. Soha a büdös életben nem akarok nyulat látni. Megint felkelt bennem a fél perce se alvó érzés ami az ágyékon rugdosást javasolja. "Gyerünk, fuss. A tapsifülesek gyorsak! Rohanj!" Esküszöm kivizsgáltatom magam. Alig ittam meg két pohár Jim Beant és máris Bambi legjobb haverjának érzem magam?! "Szaladj, nem érne utol!"Áh, elegem van. Kuss nyuszi, most Roxanne vezet! És ha Roxanne vezet akkor nincs helye bundás négylábúaknak a fejében!
Jézus Istenem, mi van velem? Magamhoz beszélek, mint egy skizofrén.. Nem nyúlok többé Jim B-hez, az fix.
-És mielőtt még betojnál, az erkélyről se akarlak ledobni.-vigyorgott rám.-Csak a kilátást akartam megmutatni. Rohadt szép helyen lakik ez a bőrfejű idióta.
-Az biztos. De szerintem menjünk le mielőtt még valaki azt hiszi, hogy kavarunk.- kezdtem húzni az ajtó felé.
-Azért ennyire ne félj már. Nem akarlak bántani, te nyúl lelkű. Csak beszélni egy kicsit veled, olyan rég láttalak.-itt olyan méretekre kerekedtek a szemeim, hogy olyat ember biztos nem látott még.-Oké, ez tényleg úgy hangzott mintha rád akarnék mászni.-erre a válaszom csak eszeveszett bólogatás volt.-Igazad, van menjünk le mielőtt még tényleg képes lennék szerelmet vallani.
Szerencsére amíg lesétáltunk a lépcsőn semmi félreérthetőt nem mondott. Alig tettem le a lábam az utolsó lépcsőfokról máris belekarolt a másik kezembe Tom és a kijárat felé húzott.
-Csak nem mutatni akarsz valamit?-kérdeztem.
-Hogy találtad ki?-utálom ha kérdéssel válaszolnak a kérdésre.-Csukd be a szemed!
-Minek?-nyöszörögtem.
-Mert.. Mert csak!
-Jól van.-adtam be végül a derekam.-De ha bárminek is neki vezetsz akkor kifilézlek.
Csukott szemmel és remegő lábakkal lépkedtem. Nem bízom Tomban, van olyan köcsög, hogy képes nekivezetni az ajtónak. Egy kis idő múlva megállított, és elengedte a kezem. Hallottam, hogy a léptei egyre halkulnak.
-Kinyithatod.-ezt már nagyon messziről hallottam, kb a bejárati ajtótól.
Szép lassan kinyitottam a szemem. Mikor megláttam ki áll előttem azt hittem meghalok örömömben. Egyből a nyakába ugrottam. El se hiszem, hogy itt van! Olyan boldog vagyok, hogy azt lehetetlen leírni. Tele vagyok boldogság hormonnal, tisztára mintha be lennék lőve.
-Roxanne, elhiszem, hogy örülsz de azért ne fojts meg!-nevetett Nathan a fülembe.
-Bocsánat, de annyira boldog vagyok!-öleltem megint meg.-Miért mondtad azt, hogy beteg vagy?
-Az is vagyok. De valahogy csak túl élem.-vigyorgott.-Menjünk be, a végén még hiányolni fognak téged.
Ahogy átléptük a küszöböt már nyolcan oda is jöttek és üdvözölték Nathant. Amíg Nath beszélgetett a többiekkel oda sétáltam Lexihez aki épp a kanapén ülve kortyolgatott valami színes löttyöt.
-A te kezed is benne volt, igaz?- dobtam le magam mellé.
-Hagyjuk már, én voltam az ötletadó. -vigyorgott rám.
-Hogy én mennyire szeretlek.-mosolyodtam el és kezdtem el őt is fojtogatni.
-Szerethetsz is. De nem azért cibáltam ide a pasid, hogy velem dumálgass. Gyerünk táncolni!-állt fel ő is és mielőtt még elindulhattam volna még halkan megjegyezte.-És dobd be magad.
-Igenis, asszonyom.
-Mozgás katona, nem érünk rá éjfélig!
 Odatipegtem a tíz centis magassarkúmban Nathanhez és közben arra ügyeltem, hogy ne essek pofára. És lássunk csodát, épségben odaértem. Megálltam előtte, vártam, hogy befejezze a beszélgetést Max-l és Andy-l, hátha sikerül egy kicsit velem is lennie. Hisz állítólag hozzám jött. Nem sok kellett ahhoz, hogy rájöjjön, rá várok. A lehető leghamarabb lerázta a srácokat és odajött hozzám. Megfogta a kezem és a táncikáló tömeg felé húzott. Annyira jó érzés volt, hogy senki se néz ki minket azért mert híresek vagyunk. Max és Lex kész zsenik. Összehoztak egy remek bulit és még Nath-t is elhurcolták ide. Hatalmas köszönettel tartozok nekik.

***

Két órányi táncolás és úgy másfél üveg Johnny Walker után Nathan felbátorodott. Kicsit jobban a kelleténél. Mert akármennyire is olvadtunk be a tömegbe, így is feltűnően bámult ránk pár ember mikor Nathan egyszer csak a csípőmnél fogva magához húzott, homlokát az enyémnek döntötte és úgy beszélt hozzám.

-Szerintem ideje lelépni.-vigyorgott rám kajánul.

-Alexist is haza kell vinni.

-Ünneprontó vagy! Menjünk ketten, csak ketten.-az utolsó szót alig, hogy befejezte már meg is csókolt. Amit Nathan egy kis csóknak szánt abból egy percekig tartó intenzív csókolózás alakult ki, amit csak a levegő hiány szakíthatott meg.

-Haza kell vinnünk. Nem hagyhatom itt. Tom még képes lenne álmában magáévá tenni.-mondtam mielőtt egy újabb ötperces nyálcserébe kezdtünk volna.

-Jól van. Legyen, de akkor sietünk. Mert a végén még elmegy a kedvem egy életre.-sóhajtva engedett el.

A megjegyzésére ügyet se véve indultam meg Lexis felé. Az alkohol hatására már a látásom nem volt ugyan az, így kb hatszor majdnem elhasaltam. Hatalmas szenvedések után megtaláltam Alexist aki épp a kanapén elterülve szunyókált. Egy kis rázogatás után sikerült felkeltenem.

-Hagyj aludni, különben tömlöcbe vetlek!-fordult át a másik oldalára. 

Megkértem Nathant, hogy segítsen kivinni Lexit a házból. Mivel mindannyiunknak több alkohol volt a vérkeringésében, mint vér úgy döntöttünk sétálunk. Ennek Nath nem örült annyira és egy elég érdekes megjegyzést tett miközben a gatyáját nézte.

-Nyugi Kenny, egyszer majd csak sikerül.

-Kennynek hívod?-szemöldök ráncolva néztem rá.-Ez egy kicsit rövid név, nem gondolod?

-Asszony, Te most sértegeted a méreteimet?-fogta meg kezem.

-Én? 

-Te!-itt felkapott az ölébe és egyet pörgött velem. Mondanom se kell, hogy a pörgésből majdnem egy esés lett.

-Tudod, hogy sose sérteném meg Kennyt. Hisz majdnem annyira szeretem őt mint téged.-egy ideig nem értettem miért néz rám olyan furcsán, aztán leesett. Kimondtam. És ennek a ténynek, vagyis inkább ezeknek a tényeknek szemmel láthatólag Nathan is örült. Hisz egy: azt mondtam szeretem, kettő: ezzel az egy szavacskával szinte ígéretet tettem a mai estére. 

A reakciója kicsit késett, de miután felfogta a szavam súlyát, még közelebb húzott magához és megint kaptam tőle egy még hosszabb csókot mint az előzők. Mikor a szervezetünk jelezte, hogy kéne egy kis oxigén az életben maradáshoz elváltunk és lerakott. Kéz a kézben sétáltunk tovább a gyér fénnyel rendelkező utcán és néztük az előttünk bóklászó Alexist. 

Megint úgy éreztem, hogy az endorfin termelésem a csúcson van és akár repülni is tudnék. Jó az igaz, hogy a pia is rátett egy lapáttal a termelésem gyorsítására, de az most lényegtelen. Az a fő, hogy imádom az életem. Négy éve először érzem úgy, hogy megérte híresnek lenni. Mert ha nem lennék az akkor nem indultam volna turnézni a The Wanted-l és ha nem turnéztam volna akkor most nem sétálok kézen fogva Manchester egyik utcáján Nathan Sykes-l aki nem mellesleg a pasim. Talán erre kéne azt mondanom, hogy az álmot élem..

Nath hangja törte meg a csendet, amit most kivételesen élveztem.

-Rox, lehet egy kérdésem.. ?

-Persze.-mosolyogtam rá. Akár mit kérdez, elrontani nem fogja tudni a kedvem. Az biztos.

-Mikor megjöttem, akkor mindenki azt mondta, hogy Ryan Fletcher-l voltál fenn Max szobájában. El tudnád mondani mit is csináltál vele? Fenn az emeleten, kettesben, egy bulin, amin te nem tudtad, hogy én ott leszek?