27.fejezet

Este értünk haza, fél hétkor. Még a boltban apám és Chris elkönyvelték magukban, hogy a pasim súlyos agyi gondokkal küszködik amin minél hamarabb segíteni kell, így inkább hanyagoltam a bemutatósdit.
Ahhoz képest, hogy egész nap talpon voltam és járkáltam tele vagyok energiával. Úgy érzem magam, mint aki letudna futni egy teljes maratont. Ritka az ilyen, főleg ha a családtagokkal vagyok.. Ők általában agyhalálig fárasztanak.
Alexis bejelentette, hogy holnap után átköltözteti a cuccait hozzám és berendezi magának a másik hálót. Szóval a vasárnapom valószínüleg bútor tologatással, esetleg szobafestéssel és "Kicsit balra, feljebb, lejjebb.. Inkább ne is tegyük fel!" halgatással fog telni. Előre érzem, hogy remek lesz. De korai még ezen rágódni, majd vasárnap.
Most, hogy így belegondolok a holnapom teljesen szabad. Bármit csinálhatok, még. Hisz a maratoni munka csak jövőhónapban kezdődik ami történetesen még két hét múlva lesz. Csak, hogy én két hetet nem bírok ki. Csinálnom kell valamit. Mert belepusztulok az unalomba. És már tudom is mit! Vagyis nem.. Ezt nem lehet egyedül.. Basszus!
Leültem a félig alvó állapotban lévő tesóm mellé a kanapéra és a Twittert pásztáztam. Mindenhol csak követésért való könyörgést láttam. Lehet azért nem értem ezt az egészet, mert nem én vagyok az aki térden csúszva mászik a sztárok után egy rohadt gomb megnyomása miatt de ez kicsit fura. Persze követek vissza embereket, meg válaszolok nekik, imádom a rajongóim, hisz miattuk tartok ott ahol, de ez kicsit tényleg bizarr.
A sok sok "follow back" poszt után találtam egyet ami felkeltette a figyelmemet.

@ConorMaynard: Egy hónapos lazulás, végre én is élvezhetem a nyarat! #goodtimes

 Na ez kell nekem! Ha beleegyezik akkor király lesz minden. Gyorsan kikerestem a névjegyek közt Conor számát és tárcsáztam. Fél perc csörgés után fel is méltóztatta venni.
-Üdv kisasszony, miben segíthetek?-szólt bele.
-Hali, jó rég nem beszéltünk.
-Egy ideje már nem. Azt hiszem a turnéd előtt beszéltünk utoljára. Hogy vagy mostanság?
-Jól, köszönöm. Ha jól tudom szabin vagy, igaz?-kérdeztem.
-Köszönöm kérdésed, én is csodásan vagyok.-jegyezte meg cinikusan- Amúgy igen, tegnap óta.
-És holnap ráérsz?-erre egy "ühüm" volt a válasz- Nincs kedved csinálni velem egy Harlem Shake-s cuccot a Hyde Parkban? Úgy délután kettő felé?
-Ez remek ötlet! Persze, hogy van kedvem! Akkor holnap kettőkor a Hyde bejáratánál. Viszem magammal a személyi operatőröm.
-Oké, akkor most értesítsük a nagyvilágot a tervünkről. Holnap találkozunk, szia.-tettem le gyorsan és már pötyögtem is az új közleményt követőimnek.

@RoxanneWest: Holnap délután három óra felé Harlem Shake a Hyde Parkban az én és @ConorMaynard társaságában! Gyertek és keressetek meg minket! 

Miután ezt kiírtam, le is léptem Twitterről, elindultam zuhanyozni és amivel tudtam elfoglaltam magam. Méghozzá főzéssel. Igen vagyok akkora gyökér, hogy este nyolckor állok neki főzőcskézni. Ashton erre csak azt mondaná: Csak Roxanne.

Dörömbölés, dörömbölés, dörömbölés.. Tíz perce csak ezt hallom. először azt gondoltam van olyan értelmes az ember aki épp készül betörni az ajtóm, hogy ha nem engedem be, vagy küldöm melegebb éghajlatra akkor abbahagyja. De nem, folytatja. És egyre hangosabban. Istenemre esküszöm ha nem fejezi be ráhúzóm a fejére az éjjeli lámpám buráját, aztán majd a levegőhiány miatt püföli majd az ajtóm.
-Abbahagyod vagy abbahagyod?!-kiabáltam ki álmomból kiugrasztómnak.
Kár volt megszólalnom.. Sokkal jobb volt míg csak hallottam Christ, most már látom is. Ügyes vagy West, gratulálok.
-Jóóóó reggelt, pulykakisasszony.-visította és ugrott be mellém az ágyba.
Gyerünk, itt a lehetőség! Rúgd vesén, akkor bekussol! Oké, ezen tényleg változtatnom kell. A végén még skizofrén leszek. Ami magában még gyógyítható, de pont egy terrorista nyúl az alteregóm?!
-Ha téged látlak elsőnek akkor már nem lehet jó a reggelem.-morogtam és keltem ki az ágyból.
-Miért boxerben alszol? Talán átvarrattad magad pasassá?-nézett rám felhúzott szemöldökkel miközben a pink gumis résszel ellátott fekete Calvin alsómra mutatott.
-Hát te ritka hülye egy egyén vagy. -sóhajtottam- Azért mert ezt olyan embertől kaptam aki fontos és nem mellesleg kényelmes.
-Nathantől kaptad?
-Nem tartozik rád, de igen. Miért?-indultam meg a gardróbom felé.
-És ő meg a csipkés tangádba alszik?
-Egy: nem hordok tangát, kettő: nem, három: perverz vagy, négy: nála az iPodom van.-magyaráztam neki míg kikotortam a szekrényből a ruháimat.-Amúgy hány óra?
-Tizenegy, jó sokáig aludtál.
-Nem kell sietnem.-rántottam meg a vállam és mentem be a fürdőmbe.
A pancsizásomat egy egyszerű kis mosakodásnak terveztem el, ami helyett lett egy zene hallgatós, Twitterezős, fényképezős áztatás. Plusz még egy hajmosás. De az előbbit le is fényképeztem és posztoltam a kékmadaras weboldalra.

@RoxanneWest: hangolódás a délutánra x

Miután sikeresen kievickéltem a kádból felöltöztem, hajat szárítottam és göndörítettem, felkentem magamra a mindennapos sminkemet. Fürdőmből kilépve azt vette észre, hogy édes drága testvérem még mindig a hálószobámban van és a TV-t nézi.
-Neked nincs dolgod?-ültem le mellé.
-Most nincs.
-Akkor könnyű az életed.-néztem rá.
-Liba, lehet egy kérdésem?-nézett rám komolyan.
-Persze.
-Szerinted lenne esélyem befutni? Mármint Ann azt mondta van hangom, meg minden. Ha mondjuk tényleg akarnám akkor lenne akkora sikerem, mint neked?
-Figyelj, ha Annie valakit tehetségesnek nevez akkor az tényleg az. Mellesleg nem mindenkinek ajánlja fel, hogy a menedzsere lesz. Ha azt akarod, hogy befuss akkor kezdj neki a munkának. Ahogy elnézem a családunkban a tehetség a vérünkben van,  Ashton remekül tud színészkedni, anyu remekül ért az emberek kedvének elcseszéséhez, apu vérbeli  katona, pont mint nagyapa, mi pedig dalos pacsirták vagyunk.
-Akkor ha jól értem te most biztatsz?
-Pontosan, az a fő, hogy szeresd amit csinálsz. Ha szeretsz énekelni akkor csináld azt.
-Köszönöm.-ült fel és ölelt meg.
-Szívesen.
-Amúgy hoztam neked ajándékot. Még Manchesterben egy kis butikban láttam meg és rögtön te jutottál eszembe.-adta oda a kis zöld plüsst, amit Isten tudja, hogy tudott eldugni a pólója alatt.
-Chris, ez kedves, de ha ezzel arra akarsz utalni, hogy úgy nézek ki, mint egy brokkoli akkor ez elég köcsög húzás.-nevettem el magam kicsit.
-Vicces.-nézett rám, felállt és kisétált a szobámból.
Tulajdonképpen ez a plüss egész aranyos. Muszáj volt lefényképeznem és kiposztolnom ezt is.

@RoxanneWest: köszönöm @Chris_West ♥

Köszönöm, hogy elolvastad az új részecskémet! Remélem Tetszett is!

+4 komi után új.

A mai napon olyat láttam aminek nagyon megörültem.

Nagyon köszönöm.<33

és most pedig a vélemények amiket írtak a blogomról (köszönet Eszternek, Kingának és Zitának) :

"Roxanne West nem hétköznapi életén alapuló fanfiction, néhol elragadóan bájos, itt-ott szomorú, de sose slampos. Minden részben elrejtett/vagy éppen szemet szúró poénokba botlik az ember. Imádom."

" A blogja egyszerűen fantasztikus. Ezt nem azért mondom mert a legjobb barátnőm hanem mert ő tényleg egy csodálatos író. Rengeteg embert inspirál az írásaival és igazán humoros is. Igaz itt ott találni helyesírási hibákat de ez mind mellékes. Ajánlanám mindenkinek,hogy olvasson el belőle akar egy sort is és máris imádni fogja."

" Az ÍRÓ lendületesen írja, egyben a vidám és a szomorú részeket. Ugyan úgy meg tudja érinteni az embert mind a kettő jelenség. Mindig tudod miről van szó, sosem gondolkodsz el máson, mert alig tudsz betelni vele. Ülsz a gép előtt és azt kívánod bárcsak sose lenne vége a fejezetnek, csak olvasnád és olvasnád."