33.fejezet

Két dologra jöttem rá az elmúlt fél másodpercben. Az első: éhes vagyok, a második: akaratom ellenére is viszonzom Ryan csókját. Most megkérdezhetnétek: ha nem akarod, miért folytatod? Egyszerű a válasz. Mert egy gyp-s ribanc vagyok, akinek fogalma sincs arról, hogy mit is akar. Na jó, ez túlzás. Tudom mit akarok. Csak hogy az amit akarok, épp Londonban tengeti átlagos kis szupersztár életét és valószínűleg már nagyban csajozgat.
Mivel a levegőnk fogytán volt és léptek zaját is hallottuk kintről elváltunk. Próbáltunk valami hiteles pozícióban elhelyezkedni; Ryan leült a kád szélére olvasgatta a -kicsikéhez hasonló- vattacukor illatú samponom dobozát, én pedig húztam párat szempillaspirálommal az amúgy is beton kemény pilláimon.
-Srácok, a brightoni koncert elmarad. Valami idióta belement egy traktorral az aréna oldalába, az meg full gázos és baleset veszélyes lett. Szóval este megyünk is Boltonba - jött be a fürdőszobába az előbb említett hangos léptek forrása, Joel.
Jó tudni, hogy Brightonban csak így szaladgálnak a traktoros ámokfutók.Na de mindegy is, legalább lesz egy új hely ahol bulizhatunk.
Nemsokkal - kb. fél perccel - Joel távozása után Ann lépett be a fürdőmbe. Közölte velünk, hogy mennünk kéne ebédelni. Okos kis óvódások módjára kiballagtunk főnökasszonyunk után, onnan be a nappaliba. Ryan-t kivéve az összes fiú macinaciban rohangált, Ann elküldte őket öltözni. Míg a lakosztály urai összeszedték magukat leültem Pezz-l szembe az étkezőasztalhoz. Szegénykém úgy nézett ki, mint egy hulla. Már tegnap este emlegette, hogy rosszul érzi magát, látszott is rajta. Levert, álmos és nyűgös volt - mindezek ellenére jobban vokálozott, mint én énekeltem.
Rhino alig, hogy letette a farmercsodába öltöztetett alfelét a mellettem helyet foglaló székre, megszólalt a telefonja. Lee Mark hívta, egy "még beszélnünk kell" tekintettel kisétált az erkélyre, hogy nyugodt körülmények közt válaszolhasson bátyja hívására.
-Játszunk valamit mielőtt bealszok! - sóhajtott egyet Perrie.
-Rendben - mosolyogtam rá - Mihez lenne kedved?
-Farkas szemezünk? Abban verhetetlen vagyok.
-Oké. Akkor hajrá.
-Állj! - rohant ki fogkefével a szájában Adam - Várjatok meg! Fél perc és itt vagyok, le kell videózni a videónaplóba!
Fogalmam sincs milyen anyagokat tartalmaz a fogkrémje, de Usain Bolt-t megszégyenítő sebességgel rohant be a szobájába, ,majd vissza hozzánk a kezében a már bekapcsolt állapotú kamerával. Perrievel nekikezdtünk a kegyetlenül kemény farkasszem menetünknek. Kicsiként állandóan ezt játszottam Ashtonnal, imádtam.
Több percig tartottuk a szemkontaktust, már szinte égett a szemem. Látni lehetett a szemein, hogy egyre jobban könnyesednek. Mégse vagy verhetetlen, cukorka. Már csak azért se hagylak nyerni.
Öt perce van nyitva a szemem, már sivatag száraznak érzem. Perrie eddig küszködött a könnyeivel, most hirtelen megkomolyodott és egy elég sunyi húzással rukkolt elő. Ilyen helyzetekben könnyen meg lehet röhögtetni az embert, ez alól én se vagyok kivétel. Pez fogta magát, és egy igen vicces arckifejezéssel lepett meg. Amitől természetesen rögtön elkapott a röhögőgörcs és mint tudjuk nem nagyon vagyunk képesek nyitott szemmel röhögni.

*2 nappal később*

Alig három nap alatt annyi minden történt, hogy azt felfogni is nehéz. Elkezdjem sorolni? Ne? Jó, akkor kezdem. Először is, a boltoni koncertre próbáltunk, nagy színpad, mögöttem a zenészek, ugrabugrálok össze meg vissza erre mi történik? Megcsúszok és ráesek a térdemre. Nem kicsit, nagyon. Aminek köszönhetően valószinüleg vagy megzúzódott vagy megrepedt a térdem. Boldogság ezerrel.
Másodszor: kaptam felkéréseket, nem is egyet és nem is akárkiktől. Másfél nap alatt Calvin Harris, Flo Rida, Conor Maynard, Eminem, Professor Green, Mishell Gray,Drake , Sean Paul és Sean Kingston menedzsere is megkereste Anne-t (plusz még Chris bátyuskámmal is lesz egy közös dalom) . Képzelhettek mennyire be voltam zsongva.Egy éjszaka alatt megírtam mindegyik felkérésre a dalokhoz a saját szövegrészem.
Harmadszor, és egyben utoljára: Ryan kiverte a biztosítékot. Miután megcsókolt, megbeszéltük a dolgokat, hogy akkor majd elvisz randizni aztán ha akarom együtt leszünk, ha nem nem. Nos, épp arra a bizonyos randira készülődtünk, mikor megcsörrent a telefonja én pedig vettem a bátorságot ahhoz, hogy felvegyem. Kiderült, hogy egyszerre három csajjal randizott. Én voltam a harmadik. Miután beszélgettem egy kicsit a kettes számú lánykával -aki amúgy nagy rajongóm- megemlítettem Rhinonak, hogy nem kéne erőltetni ezt a legyünk újra együtt dolgot és kifejtettem, hogy a szememben, mint ember teljes mértékben elvágta magát. Nem azért, mert akkora szívfájdalom lenne nekem, hogy nem leszek újra a barátnője meg ilyenek. Sőt,még csak szerelmes se vagyok felé, mondhatni nem is tetszik már. Főleg ezek után.
Szóóóóval most itt vagyok, Aaron kocsijának hátsóülésén, a zene üvölt a fülemben, Ann épp a stúdiós csávónak a fejét kiabálja le telefonon keresztül - ő így intézi el a szabad stúdió szobát, hatásos - , 140-nel repesztünk az autópályán, London felé vesszük az irányt.
Bizony, London felé. Lemondtam a maradék koncertjeimet a térdem miatt. Ezért megyek haza, meg mert túl akarok esni a feléneklésen. Félreértés ne essék, még mindig örülök amiért ennyi híresség kért fel partnernek, de nincs most kedvem énekelgetni.
Mikor odaértünk a házamhoz Aaron rögtön vissza rohant Boltonba.Én se sokat tököltem otthon, átöltöztem valami kényelmesebb cuccba, "bedobáltam" a gardrób szobába a bőröndjeimet, felhívtam Christ, hogy a lehetőleg most jelenjen meg a London Records Studio-ban. Amíg ezeket elintéztem Ann be üzemelte a kocsim, és megvárta míg végzek az öltözködéssel, telefonálással. A téli hideggel számolva, mielőtt még kiléptem a házból magamra kaptam a kabátom, elraktam a telefonom és a kulcsom, bombabiztosra zártam a lakást majd -amennyire a térdem engedte- rohantam a kocsihoz és már indultunk is.

*Jay szemszög*
Alexisék nem maradtak sokáig LA-ben. Amint kiderült Tom és Lexis kis házassági ügye elszállt a kedvük Americától és addig hisztiztek míg haza nem jöttek a többiekkel együtt.
Azalatt a bő másfél nap alatt míg ők lógatták a lábukat Nathannel otthon voltam, rengeteget beszélgettünk. Nagyon rég óta nem beszéltünk négyszemközt, azt hiszem még a turné óta.
El mesélte milyen szar hetei vannak, hogy hiányzik neki Roxamoxa. Kifejtette a Ryan felé irányuló, nem épp kedves gondolatait. Megígértem neki, hogy rám bármikor számíthat, segítek neki újra összejönni Roxival. Látszik a srácon, hogy tényleg megbánta amit tett.
Épp a stúdióba tartunk, gyalog. Igen, télen gyalogolunk. Mi sem vagyunk normálisak. Amúgy nem akkora távolság, kb. tíz percre lakunk a London Records-tól. Elviselhető távolság.
Mire beértünk a hó is rákezdett, nem is kicsit. Mini hóvihar keletkezett. Ezt utálom Angliában, állandóan hideg van, meg esik vagy havazik. Nem egy szimpatikus éghajlat.
Mindig lefoglaljuk a stúdió egyik "szobáját" egy-két órára, de valahogy mindig másfél órát ülünk kinn, a hallban. Kissé idegesítő. De mindezektől eltekintve egész jó hely. Az egész épület fala üvegből van, 3 emeletnyi tömör üveg fal. A földszinti hallban köralakban vannak elhelyezve kanapék, néhánynál még egy dohányzóasztal is van. A lift mellé még beszorítottak egy kis büfé szerűséget is. Mintha egy mozi és egy Ikea lakáskiállítás kavarodott volna össze pár hangmérnöki szobával. Tiszta jó.
Mivel a mai másfél óránk sem maradhat el helyet foglaltunk az egyik legnagyobb kanapén és vártuk, hogy rohanjon felénk Mike, a hangmérnökünk.
-Elmegyek kóláért, kell valakinek valami? - állt fel Nathan.
-Én kérek egy Fantát - tette fel lábait az asztalra Max miközben a telefonját nyomkodta.
-Rendben.
Nem tartott sokáig Nath távolléte. Alig két percre ment el, de mikor jött vissza hozzánk úgy nézett mögénk mintha szellemet látott volna. Arcába húzta sapkája simléderét és úgy osont vissza, mint egy ninja. Egy elég két bal lábas ninja.
-Srácok, nézzetek hátra - huppant vissza a helyére. Okos, engedelmes kiskutyák módjára eleget tettünk a kérésének. És kit láttunk? Roxannet. Ahogy elsétál az egy kisebb kanapéhoz, leül és a telefonját nyomkodja, Ann mögötte áll magyaráz neki valamit, majd elindul a lift felé.
-Nathan, lehet egy kérdésem? - egyenesedett ki Seev. Nath bólintott - Mi kutya kukiért vagy így beszarva? Ő a volt barátnőd, nem pedig egy vérszomjas buldog, nem fog se megharapni, se üvöltözni veled. És ahogy látom észre se vett.
-Nem mellesleg úgyis vissza akarod kapni - szólaltam meg végül én is.
-Jó, igazatok van - sóhajtott egyet, majd egy elég nagy vigyor foglalt helyet a képén - Igazad van, vissza akarom kapni.. Jay pattanj, kémkedünk - állt fel és indult el Roxi felé. Én pedig követtem. Roxanne nem vette észre, hogy a tőle két méterre lévő szófára leültünk, úgyanúgy a telefonját szugerálta, mint mikor belépett az épületbe.
Fogalmam sincs miért egyeztem bele, hogy kihallgatom Roxannet, de ha Nathan úgy érzi ezt kell tennie akkor kiállok mellette. Mégiscsak a legjobb barátja vagyok. Minden hülyeségbe vele kell lennem.

*Roxanne szemszöge*
-Chrisian Anthony kibaszott Westmiller! Mit nem értesz abból, hogy MOST jelenj meg a stúdióban?! - szóltam bele a telefonba. Fél óra alatt, hogy nem ért ide? Csiga.
-Roxanne Hayleen liba Westmiller! Mindent értettem, csak éppen nehéz átvergődni magad a Tesco-n mikor az áruk felét hatvan százalékos kedvezménnyel adják. Így is hat ember lábán vágtattam át a nagy rohanásban és egy néni még ráadásul fejbe is dobott a rohadt mirelit csirkéjével.
-Nem érdekelnek a csirkés kalandjaid, siess. Unatkozom és a lábam is fáj. Meg amúgy is, olyan rég láttalak.
-Jól van, megyek tündérke. Fél perc és ott leszek.
-Remélem is.
Épp, hogy kimondtam le is tette. Amíg a vártam, hogy leteljen az a bizonyos fél perc Ann visszaslisszolt hozzám és ledobta elém a dalszöveges füzetem.
-Tessék átnézni. Nemsokára mehetünk felvenni a dalokat. Calvin is nemsokára itt lesz.
-Oké.
-És miután végeztünk itt megyünk orvoshoz, nézni is rossz ahogy bicegsz.
-Jó, rendben, értem. Szarul nézek ki.
-Csak a lábad néz ki szarul.. Gatyán keresztül is.
-Felfogtam. Átnézem, feléneklem és megyünk orvoshoz - hadartam és elkezdtem átolvasgatni a dalokat. Nem szeretem mikor ilyen antiszocok vagyunk egymással. Ann az aki 15 éves korom óta vigyáz rám és terelget a karrieremben.
-Üdvözlöm Angyalom - huppant le mellém mosolyogva Chris, majd átölelt.
-Ne hívj így, kérlek - szóltam rá. Fájdalmas. Fájdalmas ha így hívnak. Sok emlék tör fel ilyenkor.
-Óh, jaj elfelejtettem. Liba vagy, nem angyal - vigyorgott rám - Mizujs húgi?
-Semmi. Fáj a térdem, nincs kedvem énekelni, haza akarok menni, aludni akarok, hat napja nem beszéltem Alexissel, Ryan felidegesített. Veled?
-Nanana, álljon meg a menet. Fel kell fognom a hallottakat. Mitől fáj a térded?
-Próbán elestem, és valószínüleg megzúzódott. Szép lila lett - vontam vállat.
-Értem. Nekem sincs sok kedvem kornyikálni, megesik az ilyen. Egy hónap után most vagy újra otthon, a honvágy is oké. Az álmossággal is együtt érzek, én se vagyok a toppon. Lexivel mi van?
-Fogalmam sincs. Kerestem, nem veszi fel.
-Értem, Ryannel mi van?
-Hosszú - sóhajtottam.
-Rövidítsd le.
-Muszáj? -nyöszörögtem.
-Kötelező, tudnom kell mi okból táncolok majd a volt pasid sírján - mosolygott rám. Imádom ezt a hülyét. Imádom..
- Hát jó. Három napja lesmárolt, utána szinte kikönyörögte, hogy menjek el vele randizni. Este csörgött a telefonja, Joel azt mondta nyugodtan felvehetem. Egy csaj hívta. Kiderült, hogy azzal a csajjal is járni akar. Szépen kiosztottam.
-Roxanne.. Azt ne mond, hogy újra belé estél.
-Jézusom, dehogy. Kevesebbet érzek iránta, mint eziránt a füzet iránt. Csak annyira könyörgött, nem akartam megbántani. Meg amúgy is. Tudod mi a helyzet szerelem terén.
-Jaj, tényleg. Sykes szívtörési bánat uralkodik még mindig.
Erre már nem tudtam válaszolni. Calvin megérkezett és be is vonultunk felénekelni a dalokat.
Chrissel gyorsan felénekeltük a Beautiful People-t, utána Calvinnek az I Need Your Love-t, Sean Paulnak a Got 2 Luv U!-t, Wild Ones-t Flo Ridanak, Better Than You-t Conor Drágának, Eminemnek a Love The Way You Lie-t, Drake-nek a What's My Name?-t, Professor Green számára a Read All About It-t és a Remedy-t, Sean Kingstone-l közös Rum and Raybans-t és végül az édes, drága Mishell Graynek a Really Don't Care-t.
Calvin végig ott volt míg énekeltem, sőt, külön vállalta, hogy javít a hangomon és megvágja a szöveg részeim. Aranyos volt. Chrissel rögtön elkezdtek konzultálni, mit hogy kéne effektezni, meg ilyenek. Annyira édesek voltak ahogy ott diskurálnak, hogy muszáj volt lefényképeznem és posztolnom Instagramra.


@RWestOfficial: #WERK @CalvinHarris & @ChrisWOffic

Ezután kitaláltam, hogy mivel az estém szabad tartok egy laza kis twitcamot és kérdez-feleleket. Erről gyorsan összeraktam egy képet és posztoltam ezt is, csak ezt már Twiterre: