14.fejezet

Csiribi csiribá itt az új rész. Kicsit nagyon el lett kapkodva de hát ennyire telt. Remélem tetszeni fog.:) JA és egy kérés.Miután elolvastátok a fejezetet légyszíves írjatok pár komit is. Hogy mennyire tetszik,mi tetszik,stb..:) 2 komi után jön a kövi.;D

A kocsi amit értünk küldtek egy kicsit se feltűnő rikító vörös kisbusz volt. De mondjuk ezzel semmi gond se lett volna..csak mint a neve is mutatta, kicsi volt ez kilenc embernek meg a sofőrnek. Az egz dolog, hogy Annie és Jane teljesen jól elfértek elől a vezető mellett de nekünk. Szegény gyámoltalan kisgyerekeknek kevés volt a hely. Mondjuk még Ashley, Siva és Max helyzete se volt olyan rossz. De nekem, Jay-nek, Tom-nak és Nathan-nek már nem tetszett annyira, hogy egy legfeljebb három ülőhelyes ülésen foglaltunk helyet négyen, mint a heringek. Az meg csak dobott az élményen, hogy Tom közölte velünk, tegnap este vacsorára gyros-t evett és kezdi megviselni őt a kaja. Konkrétan mind a hárman elküldtük melegebb éghajlatra, majd kerestünk valamit amiből tudunk lélegezni ha gáz lenne-mármint szó szerint. 
Az út hátralevő részében mindenki a száján vette a levegőt és próbált minél messzebb húzódni Tom-tól és egyben közelebb kerülni az ablakhoz. Mikor a kocsi végre megállt a Washington szívében lévő négycsillagos hotelhez mind úgy szálltunk ki az ajtón mint akiket üldöznének. Ash az egész úton a telefonját bújta és még csak Jay-re se nézett, Jay meg ugyan ezt csinálta. Kicsit furcsa volt, hisz pár órája még nyalták-falták egymást. Mindegy, annyira nem hat meg ez a dolog, hogy külön foglalkozzak vele.Kipattantunk a kocsiból és egyenesen a recepciós pulthoz mentünk, ott odaadták a lakosztályunk kulcsát és vettük az irányt a lift felé. A lakosztályunk a tizenötödik emeleten volt és Tom-t már nagyon kínozta az a fránya gyros. Mikor a lift ajtaja kinyílt a tizenötödiken Tom szó szerint kitépte a kezemből a kulcsokat, hiper gyorsan kinyitotta a lakosztályunk ajtaját és azt kiabálva "Szabadság!" rohant gondolom a wcbe. Körbejártuk a szobákat, mind ugyan ugy nézett ki. Megbeszéltük,hogy a kilincsre felakasztunk egy-egy karkötőt vagy nyakláncot ami jelzi, hogy az a mi szobánk. Mivel még csak délután négy óra volt úgy döntöttünk letelepedünk a nappaliban és a mai napot dögléssel töltjük, holnap pedig reggel kilenctől próbálunk. 
Levágtuk magunk a hatalmas kanapéra és néztük a TV-t amit éppen Max kapcsolgatott mikor eszembe jutott valami.
-Basszus! A bőröndök?-ugrottam fel ijedten.
-Itt vannak. Felhoztuk nektek, és azt úgy megjegyezném, hogy a gerincműtétünket ti fizetitek.-morgott az épp akkor betoppanó Jane, miközben hátát fogta.
-Hagyd. Egyik fülükön ki, a másikon be.-forgatta szemeit Annie.- Ja amúgy srácok. Holnap napközben a lányom csatlakozik hozzánk,rendben?
-Van lányod?-kérdeztük egyszerre a fiúkkal.
-Van, nem is egy! Tudod a modell, Alexis és a kicsi,Skylar. Lexi jön velünk oké?
-Modell a lányod?-csillant fel az épp mosdóból kijövő Tom.-Kérem szépen a teljes nevét, méreteit és telefonszámát.
-Maximum egy nyaklevest kapsz fiam, de olyat, hogy belerokkansz.
-Jó,hogy mondod Annie. A barátnőm Nareesha épp itt van Washington-ban és mivel ő az én szemem fénye, muffin szivecském egyetlen mazsolája ő is velünk jön.-áradozott egy parcig Siva.
-Bővülünk.-szólalt meg Max.
Ezután a kis beszélgetés után Tom közölte velünk, hogy nincs cigije és ha nincs mit szívnia ideges lesz és egyenként gyilkol meg mindenkit. Nathan-l vállaltuk,hogy elmegyünk neki cigarettáért és még pár üdítőért, nasiért. Gyorsan összeszedtük magunkat és le vágtattunk a közvetlen hotel mellett helyet foglaló kis diszkontba ahol egy kb. tizenhat éves pénztároscsaj majdnem szívrohamot kapott, hogy itt áll előtte az álompasija és példaképe. Kikönyörögte, hogy dedikáljuk neki az egyik kilós kenyér zacsiját. A feladatot teljesítettük, vettünk Tomnak cigit, viszont innivalót inkább majd a bárpultból veszünk. 
Már csak a liftben vettem észre, hogy már végeztünk is a 'vegyetek Tom-nak cigit különben mindenkit kibasz az ablakon' megbízást és a hatodik emeletnél járunk. 
A tizedik emeletnél a lámpa pislákolni kezdett és végül a nagyjából 5x5 méteres helyiségen eluralkodott a sötétség. Kicsit nagyon félek a sötétben,szóval inkább Nath-hez húzódtam és remegtem félelmemben. 
-Basszameg. Igazán visszakapcsolhatnák..-kezdett szitkozódni Nathan. Ahogy láttam neki se szimpatikus annyira ez a sötét helyzet.
Kb fél percig vaksötét volt majd a villany felkapcsolódott újra. Ahogy odanéztem a sarokba sikítani tudtam volna. Egy kislány állt a sarokban kezében egy babát szorongatva és mereven nézett előre.
Ereztem ahogy Nathan magához húz és velem együtt hátat fordít neki,hogy ha esetleg meg akar támadni minket a kisszörny akkor ne engem akarjon marcangolni hanem őt. Át öleltem Nath-t es kapaszkodtam a hatan feszülő pulcsijába kapaszkodtam.
-Roxanne.. Horror filmben érzem magam..
Erre nem mondtam semmit csak jobban magamhoz húztam. Kikandikáltam a válla fölött ,hogy felmerjem a kis horrorszereplőnk helyzetet és azt vettem észre,hogy már minket néz. Pont mikor visszabújtam drága barátom által nyújtott búvóhelyemre a kis csaj egy fülsiketítőt sikoltott. Ijedtemben én is sikoltottam egyet amin szegény Nathan felszisszent mert hát elég közel voltam a füléhez. Megint elkezdett vacakolni a lámpa és újra elment a liftben az áram. Fel percig a már jól ismert vakság volt aztán megint bevilágított minket a neonos lámpafény.
-Megnézzem,hogy ott van-e meg?-kérdezte még mindig engem szorongatva Nath. Erre csak bólintottam.
Gondolom körbenézett mert elengedett és ököllel belevágott egy elég nagyot a lift ajtajába ami abban a percben kinyílt a földszinten és kirohantunk rajta.
Ahogy kiértünk a liftből rögtön bebújtam Nath háta mögé es vártam az újabb sikolyokat. Azonban nem a kislány jött, hanem Asthon Kutcher és még pár kamerás csávó mögötte akik minket vettek.
-Sziasztok. Itt Asthon és ez itt a Punk'd! A mai áldozataink Roxanne es Nathan. Srácok.-fordult most már felénk- Ugye megijedtetek?-kérdezte vigyorogva.
-Csak egy csöpp szívrohamom volt. Nem gáz.-feleltem mellkasomat fogva.
-Bocsi de ugye tudjatok mi a dolgotok?
-Persze. -mindketten a szokásos,hihető matrica mosolyunkkal fordultunk a kamera felé.
-Hali skacok. Roxanne West vagyok-kezdtem .
-Én pedig Nathan Sykes a The Wanted-ból.-folytatta.
-És átvertek minket!-mondtuk egyszerre egy műnevetés kíséretében.

Miután lerendeztük Ashton-t és a szívem is visszaállt a régi ritmusára felmentünk a srácokhoz. Persze a liftet hanyagoltuk, szóval egy öt-hat perc alatt fellépcsőztünk a tizenötödikre és az ajtót kivágva rontottunk be a nappaliba.
-Ti szemét állatok!-akadt ki Nathan mellettem. Fogta a Tomnak hozott két doboz cigit és hozzávágta az épp a nevetéstől fuldokló Siva-hoz és a cigituránk alatt megérkező Nareesha-hoz.-Eszeteknél vagytok? Barmok!
-Teljesen megérte.-dobta oda kacagva a cigit Tomnak.-És ez jövőhét szombaton le lesz adva az MTV-n.
-Miért mi volt?-kérdezte Ashley miközben telefonját szuggerálta.
-Ez a két gyök.-befogtam a száját.
-Majd meglátjátok holnap után este.-feleltem.
-Hát rendben.-hagyta ránk.
Visszaültünk a kanapéra és néztük tovább a varázsdobozt. Idő közben felmentem Twitter-re, Facebook-ra. Semmi új nem volt. A többiek is elpárologtak mellőlem. Siva, Max, Tom és Jay az erkélyen dumálgattak, Ashley elvonult a szobájába és a mobilját csesztette tovább, Nathan és Nunu meg kámforrá lettek. Se a fiúkkal nem voltak se a depressziós szőkével. 
Nagy unalmamban eldöntöttem,hogy előszedem a holnapi fellépésemre a ruhát amit fel szándékozok venni.
Épp a szobám felé tartottam mikor meghallottam és kicsit később meg is láttam ahogy Nathan és Nareesha Nath szobájában nyakig belebújva az egyik bőröndbe szenvedtek.
-Na jó,feladom. Nathan szeretlek imádlak de nem mászok mélyebbre. Már szinte felfal minket ez a táska. Ha megbocsátasz én most kimegyek a srácokhoz az erkélyre. -felállt és mikor megfordult észrevette,hogy az ajtóban állok, sejtelmesen elmosolyodott majd folytatta.-De találtam egy új segítőt neked.-Nath hátranézett és elmosolyodott mikor megpillantott.
Nareesha szépen kisétált a szobából én pedig átvettem a helyét az ágyon ahol a teljesen szétnyitott bőrönd hevert.
-Mit is keresünk?-kérdeztem.
-A laptopom töltőjét. Valószínűleg itt van.-felelt és könyökig benyúlt a táskába.
Amennyire tudtam segítettem neki. Felajánlottam azt a lehetőséget is ,hogy borítsuk ki az egész táskát de azt mondta,hogy nem akar megint két órán keresztül hajtogatni. Szóval fojtattuk a bányászatot. Kis idő múlva valami puha és gumis anyagot érintettem meg a bőrönd jobb alsó oldalán. A kis textil cucc nem nagyon engedett tovább kutatni így hát ki kellett húznom a tatyóból. Meglepődve tapasztaltam,hogy egy fekete, rikító pink gumi résszel ellátott alsógatyát tartok a kezemben.
-Calvin Klein... Ki gondolta volna.
-Calvin alsónadrágjai a legjobbak. És ha csak nem szeretnéd megtartani.. Vagy tudod mit? Akár meg akarod tartani akár nem, kérem vissza.- nevetett majd ki akarta kapni a kezemből de gyorsan elrántottam és a hátam mögé rejtettem.
 -Hülye vagy? Minden álmom volt egy ilyen alsógatya. Ölni tudtam volna érte.-vágtam komoly fejet egy percig de utána akaratlanul is nevetésben törtem ki.-Amúgy nem. De nem adom vissza. Ez lesz az én kis emlékem rólad.-nyújtottam ki rá a nyelvem.
-Hát akkor én is kérek egy melltartót vagy bugyit. Tudod, emléknek.
-Biztos hogy nem kapsz a cuccaim közül.
-Akkor viszont vagy visszaadod vagy nekem kell elvennem.-vigyorgott, szemöldökömet felhúzva néztem rá amit gondolom kihívásnak vett. Mert felállt, elindult felém és mikor elém ért eldöntött az ágyon majd elkezdett csikizni. Mivel én nagyon csikis vagyok egy fél percen belül sírtam a rohogestol. Raadasul meg meg is találta a gyenge pontjaim, a lábam és az oldalam. Valamilyen hihetetlen csoda folytan sikerült úgy kapalóznom, hogy Nath a hatara fordítottam, raultem a csipjere-hogy biztos ami biztos az agyon maradjon- és én kínoztam. Szerencsémre Nathan is majdnem olyan csikis mint én tehát nem kellett megerőltetnem magam ahhoz, hogy felhúzza a feherzaszlot.
-Jó jó! Feladom,tied lehet a gatyám!-fogta le kezeim két röhögés közt. Önelégülten vigyorogva ültem fel és próbáltam leszállni Nathanrol de hirtelen megfogta a tarkóm, magához húzott és megcsókolt.
Ezzel meglepett Nathan. Nem azért mert nem örültem neki. Sőt örömmel viszonoztam, Nathan nekem már régóta olyan álompasi szinten volt. Mikor megláttam őket az All Time Low-ba már akkor kiszúrtam,hogy ő tipikusan az én esetem. 
Ahogy érzetem Nathannek eléggé tetszett a helyzet. Az ő kis angyala rajta üldögél közben pedig DNS-t cserélnek. Melyik pasinak ne tetszene ez?
Kisebb csókcsatánkat Nareesha szakította félbe,ahogy az ajtóban állt vigyorogva Siva társaságában és minket néztek.
-Látod? Megmondtam! Jössz nekem egy új cipővel! Az én megérzéseimben ne kételkedj!-vigyorgott Nareesha angyalian mikor Nathan-l 'elváltunk'.
-Jólvan. Nyertél.-fordult el Siva de még vissza nézett Nath-re akiről épp leszálltam.-Amúgy király vagy öcskös.-kacsintott rá.-Nyugi. Nem mondjuk el senkinek.-sétáltak el az ajtóból.
-Köszi.-szóltam utánuk.felálltam és Nath-re néztem- Szerintem én kimegyek a többiekhez.-vakargattam tarkóm zavartan.-Ja és itt a gatyád.-nyújtottam felé.
-Tartsd csak meg.-mosolygott rám a szokásos Sykes mosolyával. Bólintottam és kisétáltam. 
Kinn a srácok valami filmet néztek. Jack és Jill-t. Leültem Siva mellé a kanapé szélére és a próbáltam a filmre figyelni de nem nagyon jött össze. Akaratlanul is visszatért az agyam a csókhoz. Mellesleg Nareesha és Seev végig vigyorogtak rám, ami kicsit frusztráló volt rám nézve. 
Teljesen elkalandoztam. Épp Nathan és az én kapcsolatomon gondolkodtam mikor a telefonom rezegni kezdett. Kaptam egy sms-t. Nathan-től.

Meg kéne beszélni azt a csókot angyalkám.

Körbenéztem és annyit vettem észre,hogy Nathan a az egyik relaxfotelben ül és engem néz.

Tudom. Kezdesz?

Persze. Na akkor vágjunk bele.. 

Nekem az a csók nemtudom,hogy jött. 

Egyszerűen úgy éreztem ezt meg kell tennem. 

És borzalmasan örülök neki, hogy viszonoztad. 

Mikor ezt végig olvastam elmosolyodtam.

Az ösztönök igaz? Édes. 

Én meg annak örülök, hogy kezdeményeztél.

Tudom. Nathan vagyok, ismersz szóval tudod milyen édes vagyok.

Na de a lényeg. Több vagy nekem mint barát.

Megahiperszuper barát?

Idióta. Nem. Több.

Több mint egy szimpla barát,vágod.

Várj. Leegyszerűsítem. Figyeld mert mondom.

A-z-t h-i-s-z-e-m b-e-l-é-d e-s-t-e-m.

Érted?

Akkor most te is figyelj.

É-n i-s í-g-y é-r-z-e-k.

Wow. Arra számítottam, hogy körbe röhögsz.

Akkor szerintem tudod mit akarok kérdezni.

Sejtem. 

De azért mond.

Miss West. Lenne kedve bearanyozni az én kis életem?

Hát Mr.Sykes.

Erre csak igent lehet mondani.

Köszönöm hölgyem. Igérem nem bánja meg.;)

De ha most megbocsát, elvonulok a szobámba és járok egy örömtáncot.

Csak nyugodtan. Én itt megvárom.

Nathan vigyorogva kisétált. És én pedig csak akkor vettem észre,hogy az ajkamat harapdálva ülök a kanapén és mosolygok mint egy idióta. Úgyérzem.. Ez lesz életem legjobb ötven napja.

Mielőtt még valaki is észrevenné,hogy nincs valami rendben velem. Elvonultam a szobámba. Beleugrottam az ágyba és vigyorogva ölelgettem a párnát. Hatalmas örömömben bekapcsoltam a TV-t, MTV-re kapcsoltam és énekelgettem ugráltam az ágyon. Teljesen olyannak érzetem magam mint egy kis tinilány aki összejött a focicsapat kapitányával. Mikor ezeket is meguntam, bekapcsoltam a laptopom és felmentem a kedvenc neted helyemre. Twiterre is felraktam egy képet,hogy mindenki tisztában legyen vele milyen boldog vagyok.

@RoxanneWest: Washington! Úgy érzem a kedvenc helyem leszel.;) #halálosanboldog