2012. december 24., hétfő

17.fejezet

Na híveim.  Hoztam az új részt. A vége kicsit csöpögősre sikertült de ez van. Remélem tetszik.:) +3 (!) komi után jön kövi.  
Bocsánat ha el lett kapkodva.:/


-Hihetetlen mire képes a photoshop!-pattant fel Nareesha.-Borzalmas. Még hogy ti ketten, pff hagyjuk már.
-Hát, elég valósnak tűnt a kép.-vakarta meg tarkóját Tom.-És ha úgy nézzük össze is illenek.
-Mi van?! Dehogy illünk össze.-szálltam be én is a játékba.
-Egyáltalán nem. Roxanne túl- csatlakozott Nathan is hozzánk. Kiváncsi vagyok túl milyen vagyok, gyerünk Nathan, folytasd.- fura hozzám. Ő mindent rózsaszínben lát, mindenben a jót látja. Nem úgy mint én.-vállat vont.- Nem illünk össze.
Ezen kicsit meglepődtem. Tehát én fura vagyok? És mi az, hogy mindent rózsaszínben látok? Mi ez a hippi lekoptató szöveg?! Látott volna akkor mikor depressziós korszakom éltem. Majd adok én neked rózsaszínt életem. Najó, azért annyira nem vagyok megbuggyanva, hogy ilyenen összevesszek vele de azért erről még beszélnem kell vele.
-Igen. Én túl idióta vagyok hozzá. Hisz ő a világ legrendesebb, legédesebb, legmegértőbb és legjobb pasi a föld kerekén.- mondtam szarkasztikusan.
-Mi taga.. Hé! Én nem ezt mondtam!- nézett rám sértődötten.
 -Jó oké, vágjuk. Nem vagytok egymás típusa.-mondta Jay mielőtt még válaszolhattam volna Nathnek.- De Tomnak igaza van. Tényleg elég hihetők a képek. És oké lehet ,hogy photoshop de ennyire nem lehet összevágni néhány képet. Ráadásul az egyiken tisztán látszik, hogy csókolóztok. A többin meg vagy ölelgetitek egymást vagy kéz a kézben mentek nevetgélve.
-Kicsit be voltunk csiccsentve. Semmi több. A csók meg fogadás volt. Nareeshaval kötöttünk még a buli előtt egy fogadást és ő nyert és azt kérte csókoljam meg Nathant.-válaszoltam.
- Mi volt az a fogadás?-fagatozott Skylar.
-Az ,hogy le fogják-e tapizni.-vágta rá Nareesha.-Mikor öltöztünk megjegyeztem neki, hogy nagyon rövid a szoknyája és,hogy valaki száz százalék letapizza. És mint megjósoltam megtörtént.
-És miért volt olyan fontos, hogy Nathan csókolja meg?-le fogom ütni Skyt. Most komolyan, riporternek hiszi magát?!
 -Nem jutott más eszembe.
-Aha. Hát jó. Elhisszük. De valahogy dumáljátok ki magatok a médiánál is.-szólalt meg Max.
-Remek ötlet! Most Roxanne velem jön és kitaláljuk, hogy mit adunk be a TVnek.-fogta meg Nathan a csuklóm és húzott be a szobájába.
-Mi miért nem hallhatjuk a beszélgetést?-szólt utánunk Alexis.
-Mert mégis csak a kettőnk hülyesége volt.-mondta Nathan miközben a szobája felé tartottunk.
Itt eszembe jutott valami. Egy olyan dolog jutott eszembe amit rögtön meg kellett kérdeznem. Nem várhat. Mert még elfelejtem. 
Gyorsan kirántottam kezem drága barátom szorításából és mint egy idióta oda ugrottam Nunu és Seev mögé, egyik szemöldököm felhúzva kezdtem bele a mondókámba.
-Siva, te a turné előtt, a rádióban emlékszel mit mondtál? Vagy mondjam én? -kérdeztem gyanakodva.
-Nem, nem emlékszem. Legyél szíves felfrissíteni a memóriám.
-Hát jó. Idézem-megköszörültem a torkom és Siva hangját utánozva folytattam- " szingli életem élvezem" Ismerős?
-Jaj igen. Vicces téma. Mi Nareeshaval aznap este jöttünk össze.
-Oh aranyos sztori. Elmeséljem?-bólintottam- Siva már egy hete a randival piszkált, nagy nehezen beleegyeztem. Lefoglalt egy elég előkelő étteremben egy asztalt nekünk, mindent előre eltervezett. Mikor jött értem látszott rajta, hogy mennyire izgul. Elértünk a étteremhez ahol közölte velünk a pincér, hogy ugyan Siva drága lefoglalta az asztalt, de nem akkorra hanem egy héttel későbbre. Szegénykém teljesen kiborult. De mivel én olyan okos vagyok, hogy csak na kitaláltam, hogy ne úgy vacsizzunk, mint Obama és felesége hanem, mint két tini. Kimentünk London főútjára ahol az egyik hotdogos kocsinál mondhatni, "megvacsiztunk" aztán elkezdett esni az eső. Berohantunk a legközelebbi éjjelnappaliba és vettünk négy doboz sört és mivel kicsit hülyén nézett ki, hogy már tíz perce boltban nézegetjük a babkonzerveket , kimentünk az addigra szakadó esőben és mint két idióta ott táncikáltunk a viharban.
-Ja. Másnap reggel pedig indultál ide, Washingtonba a barátnőd esküvőjére. Így történt az, hogy csak este értél ide hozzánk.-mosolygott Siva.
-Bizony. De így visszagondolva szerintem sokkal romantikusabb volt mint egy sima puccos vacsora.-kacagott Nareesha.
-Oh értem. Akkor semmi.-mondtam zavartan mosolyogva és indultam vissza Nathanhez. 
Jó látni, hogy ilyen boldogok eggyütt annak ellenére,hogy alig egy hete vannak együtt. Kiegészítik egymást.
Mikor beértünk Nathan szobájába leültem az ágyra és vártam, hogy mondja amit akar. Tudtam, hogy nem azért jöttünk el a többiektől, hogy kitaláljuk a fedősztorit. Beszélni akart velem valamiről ami a kapcsolatunkat befolyásolhatná.
Egy szót se szóltam. Nathan is csak állt csendben és nézett. Már vagy tíz perce fürkésztük egymást szótlanul. És lehet, hogy én veszem túl komolyan a dolgokat de mintha fájt volna a csend. Mintha fojtogatni próbálna a szótlansága.Egy idő után meguntam, hogy csak nézek és nézek. Elkaptam a tekintetem srácom arcáról és a zoknim mintáját néztem. De ettől se lettem sokkal jobban. Eldöntöttem magamban,hogy ha nem szólal meg két percen belül fogom magam és kisétálok a többiekhez. 
Már egészen kicsi korom óta utálom a csendet. A töretlen, idegekig hatoló csendet. Az olyan,mint ami a temetéseken szokott lenni. És ez sajnos olyan volt. Isten tudja miért de megbénít. Elkezd növekedni a gombóc a torkomban és sírni tudnék a semmiért. Ez az ami megmaradt bennem a depressziómból. Ez az én defektem.  Általában az embereket a kínos csend zavarja a legjobban, és általában azt meg is törik. De én most csak dacból nem mondtam semmit. Ő vonszolt be ide, akkor ő is kezdje el a lelki fröccsöt.
Két perc lejárta után már csak erőt gyűjtöttem a felkeléshez. Hatalmas erőfeszítések árán felálltam és  oda sétáltam az ajtóhoz. Mikor a kilincsért nyúltam megszólalt.
-Tudod, hogy nem gondoltam komolyan. 
-Mégis mit?- néztem vissza rá a vállam fölött.
-A rózsaszín meg azt, hogy fura vagy. Csak nem akartam ,hogy ilyen hamar rájöjjenek. Amikor Clare és én összejöttünk rögtön elmondtuk mindenkinek. És ez is rásegített a szakításunkra, a hazugságokon és a megcsaláson kívül. Nem akarom, hogy ez újra megismétlődjön. Lehet ,hogy együtt voltunk több mint egy éve,de vele ellentétben irántad már most, alig három nap után többet érzek. És nem akarlak elveszíteni. Mert tudom, hogy a média teljesen ránk szállna ha rájönnének. Nem lenne egy nyugodt percünk se. Csak a paparazzók vakuját látnánk. Ha várunk egy keveset, míg elég erős lesz a kapcsolatunk elmondhatjuk. De ne most. Mert tényleg félek attól, hogy elveszítelek.- mikor ezt elmondta a gombóc elmúlt, a rossz kedv tovább repült. Visszasétáltam hozzá és átöleltem a nyakát. Olyan jó érzés volt ezt hallani. Hogy tényleg, igazán fontos vagyok neki.
-Olyan dinka vagy.-mondtam neki, lábujjhegyre álltam, homlokomat homlokának döntve folytattam- Figyelj, megértem, hogy félsz. Én se akarlak elveszíteni téged, túl fontos vagy nekem. De a velem és a Clarel való kapcsolatod sokban különbözik egymástól. Igaz nem ismertem a csajt de biztos vagyok benne,hogy egy idióta. Már megbocsáss de én téged soha se tudnálak megcsalni. A fura dologról meg annyit, hogy mindenki fura a maga módján. 
-Akkor minden oké?-mosolygott rám.
-Minden.-adtam egy puszit az arcára.
-Nade Miss.West, kérem hölgyem.  Boldog párkapcsolatban élünk, csókot kérek.-vigyorgott rám.
-Igenis, Mr.Sykes.-mondtam nevetve majd kérésének eleget téve megcsókoltam. 
-Bravó, jó szerepjáték volt drágáim. Majdnem bevettem..
 

3 megjegyzés:

  1. Most azonnal folytatast kerek mert belehalok ha nem olvashatom tovabb!!!:))<3 imadom folytatsd.:D

    VálaszTörlés
  2. nagyon nagyon jóó :) <4kövit !! létszi :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyooooooooon jóóóóóóóó! fantasztikus csajszii;D imádom<3

    VálaszTörlés