2013. január 13., vasárnap

19. fejezet

És most kezdetét veszi a három órás repülő út haza felé amit végig Nathan ölében fogok eltölteni. Az elmúlt pár hétben eléggé el mélyült a kapcsolatunk. Ha jól emlékszem Connecticutban töltött első éjszaka már együtt aludtunk, de semmi több. Megbeszéltük, hogy ameddig nem mondjuk mindketten magunktól a "szeretlek" szót addig nincs akciózás. Nem szeretnénk elsietni a dolgokat, ráérünk.
Pont mikor kényelembe helyeztem magam Nathan megszólalt.
-Angyalkám, ez így nem épp kényelmes.
-Oké, akkor mi lenne ha én ülnék a te buksid pedig az ölemben lenne?
-Sokkal jobb, az lenne.-mosolygott rám.
Egy gyors hely csere után és miután Nath kijelentette, hogy aludni fog, előkapartam a a telefonom a mellettem heverő táskámból, be üzemeltem Nath drágám fülhallgatóját, elindítottam a mostani kedvenc dalom. Twitterre is felmentem. Nagyon rég nem jártam már fenn és biztos vagyok benne, hogy ahogy megnézem az értesítéseim minimum kétszázezer utálkozó tweetet fogok látni. És láss csodát, igazam lett! Gyorsan le is léptem. Nem akarom felidegesíteni magam, semmi értelme. Nem sokkal az után, hogy leraktam a telefonom Nath hasára rezgő módban elkezdett csörögni. Édesem álmában mosolygott, meg tudtam volna zabálni.
Felvettem a telefont mielőtt Nathan felébredt volna, anyu volt.
-Roxanne West, hivatásos énekes. Miben segíthetek?- kérdeztem komoly hanggal.
-Mosd ki az öcséd szennyesét, porszívózz ki és nyírd le a füvet.
-Na jó, nem gondoltam komolyan. Miért hívtál?
-Csak meg akartam érdeklődni, hogy esetleg élsz-e még.-itt átváltott suttogásba.- Az ég szerelmére. Két napos ismeretség után összejöttél egy vadidegennel, hol rontottam el?!
-Nem vadidegen, belehalnál ha egyszer nem szűrnél le magadnak előítéleteket? Egyáltalán nem ismered.-válaszoltam neki kicsit ingerülten.
-Nehogy azt hidd, hogy te annyira ismered.
-Na jól van. Csak azért hívtál, hogy cseszegess vagy mást is szeretnél?
-Más is van emellett az orbitális baromság mellett.
-Anyu!-utálom mikor ilyen antiszociális.
-Oké oké, bocsánat. Az van, hogy van egy meglepetésem neked.
-Juj mi? Életemben elösször támogatni fogsz valamiben?
-Nem, és ne bunkózz. Eddig is támogattalak csak nem tudsz róla. Amúgy nem mondom el. De örülni fogsz.
-Gondolom.-sóhajtottam.
-Hát jó. Úgy érzem untatlak, nem zavarlak tovább. Folytasd az enyelgést a pasiddal. Szia.
-Szia anyu.-és már le is tette.
Alexis olvasott, Tom, Siva, Jay és Nareesha zenét hallgatott, Max pedig bambult ki a repülő ablakán. Reméltem, hogy nem beszéltem túl hangosan, nem akartam senkit se zavarni.
Furdalt a kíváncsiság, mivel akar meglepni. Talán be akarnak költözni ők is Londonba? Eljönnek majd az egyik koncertemre- utoljára két és fél éve látott anyu színpadon-? Vagy talán..? Áh, hagyjuk felejtős. Biztos, hogy nem apu jön. Még van hátra fél éve. Hoppá, ezt nem is mondtam.. Csak anyum angol, apukám amerikai és jelenleg a sereg gyalogos szolgálatában van. Négy évere ment el és még van hátra majdnem fél éve. Szóval ez kilőve. Mindegy, nem érdekel. Majd megtudom, aki kíváncsi hamar megöregszik.

Még van hátra az útból egy óra és borzalmasan unom magam, Nathan pedig még mindig alszik. Tomnak igaza volt, tényleg olyan mint egy kölyök kutya.Ahogy körbe néztem nem láttam sok változást, Jay-t kivéve az összes srác,Nareesha és Sky is aludtak. Jay a telefonját bújta, Alexis pedig fotózgatta magát. Vicces volt látni ahogy grimaszol. Mivel tényleg közel állok ahhoz, hogy belehaljak a semmittevésbe követtem példáját. Telefonom előkaptam, beállítottam az előlapi kamerát és csinálgattam magamról a "művészi" képeket. Körülbelül hatvan képet csináltam mire összehoztam egy normálisabbat. És azt azért ki is raktam Twitterre, hogy legyen miért utálni.
  
@RoxanneWest: Repülök, repülök!           
-Tudod, hogy vicces vagy amikor nem tudod, hogy figyelnek?-szólalt meg Nathan és felült ,hogy nagyjából egy szinten legyünk vagy, hogy még nagyobb alfahímnek érezze magát. A kettő közül valamelyik.
-Észre se vettem, hogy ébren vagy.-mosolyogtam rá, közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.

***
Kéz a kézben szálltunk le a repülőről. Direkt nem a Heathrow repteren szálltunk le. Nem akartunk nagy feltűnést így inkább egy kisebb cég terén értünk földet, bár még így is nagyon bámult minket a takarítónéni és a recepciós csávóka. Megvártuk amíg a többiek is leszállnak és a dolgozok kiviszik az ide rendelt kisbuszunkhoz a bőröndjeink. Szépen lassan kisétáltunk a főkapun, ahhoz képest, hogy teljesen ki van halva a repülőtér a parkoló tele van.
Alig mentünk öt métert amikor éreztem, hogy valaki megfogja a derekam. Ijedtemben elsikoltottam magam. Készültem ráugrani "támadómra" mikor szembesültem vele ki is van mögöttem.
-Idióta állat! Nem meg mondtam, hogy ne ijesztgess, Chris?! Rossz kutya.-öleltem meg.
-Ha kutyát akarsz látni akkor nézz rá a pólódra. Eszetlen liba.-vigyorgott majd elengedett.
-Az farkas drágám. Mond szépen far-kas.-mondtam szótagolva. Majd mikor eszembejutott, hogy a srácok kb semmit se értenek az egészből feléjük fordultam.- Hölgyeim és uraim ő itt a bátyám, Chris. Chris, ők Nathan, Siva, Nareesha, Skylar, Tom és  Max. Alexist pedig már ismered.
-Szia.- köszöntek szinkronban.
-Hali. Igen, Lexikét ismerem. -vigyorgott Alexisre.
-Tulajdonképpen mit is keresel Londonban?- tettem fel kérdésem.
-Én vagyok a meglepi egy rész.-rántotta meg vállát.
-Hát annak elég rossz vagy, már bocs.
-Én is szeretlek.-nyújtotta ki rám a nyelvét- De azt mondtam, hogy egy része vagyok, nem az egész. Az egész az arrébb van. Szóval gyere szépen és szenvedj.
-Remek, akkor hajrá. Srácok majd megyek utánatok.-mentem oda Nathhez, adtam egy puszit a szájára és lekaptam a fullcapot a fejéről.-Ez pedig a túszom lesz.-vigyorogtam rá amire ő csak lekapta a kezemről a kedvenc karkötőm.
-Ez meg az enyém.-vigyorgott vissza.
-Nehogy elveszítsd. -itt Chris megköszörülte a torkát, jelezvén, hogy indulni kéne.
-Előre szólok ha tíz percen belül nem vagy itt akkor itthagyunk.- szólalt meg Siva.
-Persze, na akkor mindjárt jövök.
-Pá gyerekek, ja és Nathan. -itt Nath visszafordult- Vigyázz a húgomra, ha már ő nem tud magára.
-Ez alap dolog.- válaszolt és ment is a többiek után.-Szia Chris.
Csendben sétáltunk át a parkolón. Egy ideig egyikünk se szólt semmit. Most, hogy így belegondoltam jó sokat változott a tesóm. Mikor utoljára láttam alacsonyabb volt és kevésbe értett a divathoz. Most kb akkora mint Siva.
Szerencsére ez a csend nem fojtogatott. Ez kellemes volt, de ezt is meg kellett törnie.
-Hiányoztál ám.-ölelte át a nyakam.
-Te is, te marha.-nevettem kicsit.
Mikor odaértünk a teljes meglepetésemhez nem hittem a szememnek. Ilyen nincs. Ez nem lehet..

Köszönöm,hogy időt szántál erre a kis nyomi bejegyzésre.:) A következő részért dobj egy komit. 3 komment után hozom.;) Próbálok jobban/élvezhetőebben/izgalmasabban írni. Remélem sikerül is..
És még így végszóként meg szeretném köszönni a sok piszkálást és inspirálást legjobb barátnőmnek/nővéremnek/írótársamnak, sokat köszönhetek neked.♥♥♥
És köszönöm Biának és Esztinek is azt a sok üzenetet. Feldobtátok a tegnap estém.:DD ♥ 
Jó olvasást.
R.W.

4 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó rész megérte az a sok hülye üzenet tegnap :33 <3 jöhet a kövi.;)

    VálaszTörlés
  2. imadlak irotarsam/testverem/legjobb baratnom<3 akar mar most is johet az uj resz.de nyugi egy darabig nem nyaggatlak vele.max holnap reggelig.:))

    VálaszTörlés
  3. <3 Ez csak természtes! :)) És nagyon jó lett! Hozhatod a kövit ;)

    VálaszTörlés
  4. nagyon jó és izgalmas ;) gyorsan hozd a kövit :) <3

    VálaszTörlés