2013. február 3., vasárnap

24.fejezet

Üdv újra. Megint új rész.
 4(!) komi után hozom az következőt.
Remélem tetszik, mert nekem nem annyire.:s amilyen hosszú lett annyira elkapkodott is.
Mindegy, komizz ha tetszik.
byee.
UI.:Kinga és Eszter! Kötelesek vagytok leírni nekem a kedvenc részeitek FB-n.
Jó olvasást, szépségkirálynők.;D

***
Egy hónapos manchesteri kiruccanásunk után haza vezetett az utunk. Vagyis inkább az én házamba. Alexis kijelentette, hogy nem akar mostantól nélkülem élni és ez azzal járt, hogy hozzám költözött. 
Ez alatt az egy hónapos pihenés alatt Nathan végig a "Mikor lesz vége a szünetnek?" kérdést nyomatta. Kicsit idegesített, de azért örültem is neki, hogy nem szarja le. Ezen kívül még történt egy s más. Például Ryan szakított a barátnőjével, Sky és Max összegabajodtak egy cseppet, Tom pedig egy nem teljesen tiszta pillanatában szerelmet vallott Lexinek. Csak a szokásos. 
Gondolataimból Lex ugrasztott ki.
-Szerinted melyiket vegyem fel?-mutatott két majdnem egyforma cipőre.
-Alexis, utoljára mondom el.-sóhajtottam- Ez egy rádió. Itt nem az számít, hogy hogy néz ki a cipőd, hanem az, hogy hogy énekelsz. És ezzel is csak nekem kell foglalkoznom, szóval vedd fel valamelyiket és induljunk már mert megörülök a szenvedésedtől!
-Jól van na, durci.-jegyezte meg halkan.
Miután nyolcszor átöltözött és kilencszer megkérdezte, hogy néz ki, végre elindultunk. Most is a Capitalba kellett mennünk, és most is James volt ott. Szegényen látszott, hogy most se aludta ki magát, de hát mit tehet az ember ha ilyen melója van? Semmit, bizony.
Ez egy olyan interjú lesz ahol kikérdeznek -végre- a turnéról. Azért csak most, mert ösz vissz alig két napot töltöttem itthon és a srácoknak is most jó. Szóval Jamie, Alexis és én kinn álltunk az állomás hátsókijáratánál kezünkben füstölgő cigivel. Sajnos rászoktam a nikotinra, de ez is Lexi miatt van! Ő kínált meg a buli estéjén, ha nem kínál meg akkor nem szokom rá! Szóval a panaszcetlit neki lehet küldeni amiért belevisz engem a rosszba.. Pedig olyan kis aranyos, jó kislány voltam régen.. Najó, ezt még én se hiszem el.
Alig, hogy bedobtuk a csikkeket a hamutartóba már hallottam is a kiabálást.
-Bird a házban!-ezután már csak azt vettem észre, hogy Jay felkap és jól megölelget. Ehhez még megkaptam Siva, Max és Tom hatalmas ölelését. Nathan maradt utoljára. Csiga tempóval közeledett felém, mintha attól félne, hogy megeszem. Két kicsit nagyobb lépéssel odabaktattam hozzá és a nyakába ugrottam. Az, hogy szünetet tartunk nem jelenti azt, hogy nem mutathatunk ki semmi érzelmet egymás iránt. Gondoltam.
Miután Nath rájött, hogy nem csak hobbiból akarom megfojtani, ő is magához ölelt. 
-Jaj, de édesek.- szólalt meg Lex.
-Ja, nagyon. De jó lenne ha bemennénk.-mondta unottan Max.
Beballagtunk, helyet foglaltunk egy egy széken, a hangmérnök csávó közölte velünk, hogy ezt is élőbe közvetítik a netet, beénekeltünk és vártuk, hogy Jamest és minket bekapcsoljanak.
-Helló Anglia, James Burr vagyok és a mai vendégeim a nem mások, mint a The Wanted, Roxanne West énekesnő és Alexis Lloyd modell.
-Héy Anglia.-szólaltak meg egyszerre a fiúk.
-Hello mindenki!-üdvözöltük egyszerre a hallgatókat Lexivel.
-Srácok, meséljetek. Milyen újra itthon?
-Remek, jó újra látni a hazai rajongókat.-válaszolt Jay.
-Milyen volt Amerika? Az ottani fanok?
-Nagyon kedvesek és páran elég őrültek is. Nem részletezném ezt de tényleg őrültek.-Max.
-És Roxanne? A te amerikai rajongóid is zakkantabbak?
-Rettentően aranyosak! Nagyon sokan voltak akik nem csak a szokásos kép és aláírást akarták, hanem megkérdezték hogyérzem magam a hazájukban, és még ilyeneket. De egy kicsit tényleg őrültek. Azt hiszem New Yorkban volt amikor épp a záró dalom énekeltem és az egyik plakáton azt a feliratot olvastam,hogy "Kérlek légy a feleségem!". Ijesztő volt egy kicsit mert még életemben nem láttam ilyet, de azért sikerült nem elröhögnöm magam a színpadon.-nevettem el magam egy kicsit.
***
-El se hiszem, hogy végre vége!- nyújtózott egyet Siva mikor kiértünk az épületből.
-Én se.-ásított Jay-Már majdnem éhen haltam.
-Azt nehezen hiszem, úgyanis otthon bevágtál egyedül egy óriás pizzát.-szólta le Tom majd felénk fordult.-Lánykáink, ma este felé terveztünk egy mozi partit.Nem akartok átjönni? Olyan rég volt együtt az egész csapat.
-Persze, hogy átmegyünk! Ez nem kérdés.-vágta rá Lexi.
-Király, akkor négykor nálunk, nem késni! -alig, hogy kimondta ezt a pár szót már mentek is a kocsijuk felé. 
Nem sokat álldogáltunk ott Lexivel, beugrottunk a mekibe egy kis ebédért és már mentünk is haza. 
Otthon kb egy óra alatt megkajáltunk, összepakoltuk a cuccainkat az estére, kipakoltunk a bőröndökből de még így is csak fél három volt. Beültünk a TV elé és néztünk valami kevésbé agysejt roncsoló műsort. Amerikai X-factor ismétlése ment. Nem kedvelem a tehetség kutató műsorokat annyira, mint Alexis ezért inkább képeket csináltam és posztoltam.
@RoxanneWest: amikor belehalsz az unalomba.

Alexis a kép láttán elég érdekesen nézett rám.
-Igen, képes voltam egy kép miatt kimenni az előszobába. Vess tömlöcbe!-puffogva ültem vissza a kanapéra.
Lex gondolom észrevette, hogy nem vagyok vicces kedvemben ezért inkább nem mondott semmit.
Folytattam a telefonom piszkálását, Twittereztem, gondoztam egy kicsit a Facebook profilom is. Felváltva mászkáltam a két közösségi portálon. Épp lelépni készültem a Twitteremről mikor észre vettem,hogy írtak.

@JayTheWanted: ha már ennyire haldokolsz akkor átjöhettek hamarabb is.
@RoxanneWest: igazán kedves. akkor indulunk.

-Lexi. Kapd magad, indulunk.-álltam fel.
Miután összeszedtem a cókmókom és Alexis is megbizonyosodott róla, hogy nem hagy itthon semmit bepattantunk a kocsimba és a Wanted házig meg se álltunk.
Az úton végig csak bambultam. Ki akarom kapcsolni magam egy kicsit. Se fellépés, se interjú, se semmi. Le akarok nyugodni és tisztázni magamban a dolgokat. Több kell mint egy hónap. Ez kevés volt. Tudom, hogy legközelebb kb egy fél év múlva fogok tudni elszabadulni Londonból, de akkor tuti egy két-három hónapra. És akkor nem csak Manchester, rögtön Santa Clarita, Jasonékhoz.
-Roxanne, megjöttünk.-rázta meg vállam Lexis. Egy bólintás kíséretében kiszálltam a kocsiból.
Most, hogy így belegondolok, még sose voltam a srácoknál. Kívülről elég nagy a házuk, kb. háromszor akkora, mint az enyém. 
-Csajok, végre itt!-ölelt körbe újra Siva. Kicsit furcsa ez a felhőtlen jókedv, főleg, hogy sehol se látom Nunut. Igaz Seev mindig boldog meg árasztja magából a pozitív energiákat, de ez tényleg furcsa. Az egész srác olyan, mintha be lenne szívva.
Egy apróbb mi-merre van körbevezetés után be slisszoltunk a nappaliba ahol a srácok már nagyban néztek egy filmet. A Bourne-rejtélyt nézték. Nem a kedvencem ez a film de ha muszáj megnézem. 
Helyet foglaltam Jay és Nathan közt és bekapcsolódtam a filmnézésbe. Szerencsére a filmből már csak alig fél óra maradt, így képes voltam kisebb szenvedésekkel végignézni az utolsó jeleneteket.
Második film, Emlékezz Rám. Fogalmam sincs miért választották a fiúk ezt, de hát egészségükre. Minden egyes csókjelenetnél minimum négy szempár égette a vállam, nyakam vagy épp az arcom.
Harmadik filmecske a Bosszúállók volt.  Imádom ezt a filmet, komolyan. Robert Dawney Jr. a kedvenc színészem.
Negyedik a Street Dance volt. Második kedvenc film, majdnem kedvenc színészekkel.
Ezek után még megnéztük a Vasember 2-t,Rossz Tanárt, Jégkorszak 4-t -amin nem mellesleg mind üvöltve énekeltük a Chasing The Sun-t- és a Kertvárosi Kommandót.
A filmek után elmentem fürdeni, Nathan megengedte, hogy az ő fürdőjében. Siva útbaigazítását felelevenítve másztam fel az emeletre. Emelet, balra az utolsó ajtó. Nem egy nehéz feladat ezt megjegyezni, de hajnali kettőkor már az is teljesítmény ha emlékszem rá.
Próbáltam úgy eljutni a kádig, hogy semmit ne döntsek fel, semmiben se essek el. Ami sikerült is!
Fél órás áztatásom közben majd' elaludtam, de valahogy sikerült ébren tartanom magam. Igaz ez azzal járt, hogy harminc perc alatt kb tízszer pacsmagoltam az arcomba jég hideg vizet, de legalább fent maradtam.
Kis fürdőzésem után magamra kaptam a pizsamám és leballagtam a nappaliba, vagyis le akartam de meghallottam egy elég érdekes beszélgetést a konyhából.
Nem szokásom hallgatózni, de ez tényleg érdekelt.
-Haver, tudod, hogy nem szeretek vészjósló megjegyzéseket tenni.. De szerintem ennek a kapcsolatnak vége. Ha Roxanne akarna még valamit, akkor nem csak egy ölelést kaptál volna.-ez Jay volt.
-Tudom, de próbálkozni lehet, nem?-ennél a mondatnál fogtam fel teljesen az egész egy hónapos szünetből Nath részét. Nem azért hívogatott naponta, hogy megkérdezze mikor lesz már vége. Már akkor is próbálkozott. És én gyökér idióta nem vettem észre. Komolyan vízbe fojtom magam, hogy lehetek ekkora barom?!
Oké Roxanne, nyugi. Sétálj be és közöld Nath-l, hogy akkor minden újra a régi. Gyerünk, csak pár lépés, pár szó és ennyi.
-Cuki a gatyád.-vigyorgott rám Jay mikor beléptem a konyhába.
-Köszi, tudom.-egy fél pillantást vetettem Birdre, Nath előtt megálltam- Jay, magunkra hagynál egy kicsit?
-Nem, Nathannek nincsenek titkai előttem. Mond csak előttem.-mondta majd belekezdett a sör kortyolásába.
-Hát jó.-sóhajtottam. Nathan szemébe néztem, fél perces hallgatás után rávettem magam, hogy mondjak vagy inkább csináljak valamit. Na akkor három, kettő, egy és kimondom. Három, kettő, kettő és fél.. A picsába, fogd magad és smárold le! Szólalt fel bennem újra nyúl. Rendbe, most már biztos vagyok benne, hogy komoly gondok vannak az agyammal, de most a nyúlnak igaza van.
Közelebb mentem hozzá, átöleltem a nyakát és megcsókoltam. Kicsit érdekesen nézhettünk ki, ugyanis Jay majdnem belefulladt a sörbe.
-Elég a szünetből, legyen minden olyan, mint volt.-hadartam mikor elváltunk. Nathan csak eszeveszettül bólogatott.
A konyhai jelenetünk után -és miután sikerült Birdet megmenteni a fulldoklásos halálból- Nathan bejelentette, hogy elmegy fürdeni. Amíg Nath fürdött bementem a többiekhez a nappaliba. Mit ne mondjak, érdekes látvány fogadott. Tom és Seev üvöltve énekelték a Hannah Montana főcímdalát, Alexis a kanapén szétterülve horkolt, Jay pedig Max oldalát pingálta egy alkoholos filccel. Kb. tíz percig bírtam a lenti légkört, hajnali háromkor valahogy nincs idegzetem hozzájuk. Szóval inkább felcsoszogtam az emeletre Nathan szobájába.
Komolyan mondom ez a nap a meglepetések napja. Belépek Nath birodalmába és mit látok? Elmondom mit látok. Vagyis inkább matek formájában ábrázolom. Nathan, törölköző, vizes felsőtest, hajba túrás. Bevallom sose voltam jó matekos, de ezt szerintem még a legsötétebb ember is érti.
Egy fél percig álltam előtte, félre billentett fejjel a felsőtestét bámulva. Most komolyan, hogy lehet valaki ennyire tökéletes?! Mintha photoshoppolták volna! Cseszd meg Sykes!
Mire rávettem magam, hogy ne nézzem ilyen feltűnően, elvigyorodott.
-Nathan -haraptam bele ajkamba- úgy érzem Kennynek jó éjszakája lesz.
Ahogy ezt kimondtam az arcán még nagyobb mosoly foglalt helyet..

5 megjegyzés:

  1. A kis perverz:DDD hat ilyen nincs..mint mindig most is eszeveszetten csapkodok mint egy retardalt.<3 kovetkezooovel most azonnal.!!!

    VálaszTörlés
  2. drágalátos barátosném, tudnod kell hogy ilyen jó részt még életemben nem olvastam*-* azonnal kérem a kövi részt vagy meghalok:$;DD

    VálaszTörlés
  3. Még csak most kezdtem el olvasni a blogodat de nagyon tetszik :):)
    Kövit !!! :):)

    VálaszTörlés
  4. Szia..:)Nagyon de nagyonb jo lett..Gyorsan köviit:)*-*

    VálaszTörlés