34. fejezet ( 2.évad )

*1 évvel és öt hónappal később, Roxanne szemszöge*

-El sem hiszem, hogy ezt is megéltük! Végre hazamehetünk és pihenhetünk! -pattogott Skylar a mellettem lévő ülésen. A nyolc órás repülő út hosszú lesz vele és a nővérével összezárva.
- Ne is mond, már annyira hiányzik London. Ha még egy nappal tovább kellett volna maradnunk Cali-ban akkor felakasztottam volna magam - kezdte Lexis is.
Én inkább meg sem szólaltam. Nekem tökéletes volt California. Meleg, napos hely ahol zajlik az élet. Remek egy évet töltöttem el itt. Vissza se akarok menni Londonba. Minek nekem az?! Csupa fájdalom és sérelem ért ott engem. Itt legalább lefoglaltam magam valamivel. Mi lesz ha hazamegyek, most őszintén? Elmegyek egy-két interjúra, megírok napi 4 dalt, fotòzásra megyek. Unalmas. És értelmetlen.
Hoppszi. Dumálok én itt össze meg vissza, ti, drágáim meg azt se tudjátok mi van. Bocsánat! Megpróbálom gyorsan elmesélni egy év történéseit. Lássuk csak. Az "izgalommal teli" stúdiós napom után egy héttel Annie bejelentette, hogy ismeretlen okok miatt a dalok, amiket Calvinnel felvettem eltűntek. Emiatt kerekedett egy hatalmas vita köztünk aminek a végkifejlete az lett, hogy én kirúgtam. Megkértem Simon Shewretten-t, a producerem, hogy a lehető leggyorsabban keressen nekem egy menedzsert. Nos sikerült kerítenie egyet. Nem is akár milyet! Így lett Scooter Braun a menedzserem. Még azon a héten felhívott a hangmérnök, akinél a dalokat felénekeltem, hogy megtalálta az összes felvétel nyersanyagát. Ennek én és Scooter is nagyon megörültünk. Pár nappal később felhívta I. Marlene King Braun uraságot. Közölte, hogy az új ABC family sorozatába főszerepet szeretne adni nekem. Gondolkodás nélkül rávágtuk az igent. Másnap már utaztunk is Californiába Scooterrel és Chrissel. Én voltam a màsodik aki megérkezett Marlene-hoz. Az első egy Alicia nevü amatőr modell lány volt. Marlenenek még kellet két lány a fenn maradt főszerepekre. Beajánlottam Alexist és Skylart. Meg is kapták a szerepet. Miután meglett a sorozat teljes stábja elkezdtük a forgatást, pár hónap alatt meglett az első évad, amit két hete kezdtek el vetíteni a UK-ben, US-ben már egy hónapja megy. Ezalatt az idő alatt felhagytam a zenéléssel. A színészkedésre koncentráltam. 

De most visszajövök, két fontos okból. Az első: Scooter felvetette az ötletet, hogy csináljuk meg a The Wanted valóság show második évadát, megfűszerezve velem és Justin Bieberrel. Így egy hetet - bizony, nyavalyás egy hét miatt szenvedek - itthon fogok lakni. Vagyis nem otthon, mert időközben eladtam a házam. Alexisnál és Skylarnál leszek. - Hét napom van, hogy felfrissülve és kipihenve tegyek meg egy újabb 7-8 órás utat. Csodálatos, nem? - A második: Holnap mutatom be YEAR című albumom élő közönség előtt a Future Music Festival keretein belül. Kíváncsi vagyok milyen lesz újra koncertezni. Kezd előbújni a lámpalázam...

***

A londoni repülőtér parkolóján rohantam át az összes bőröndömmel Alexis, Sky, Thor és Izak társaságában, Annie kisbusza felé véve az irányt. - Attől függetlenül,hogy nem vagyok többé a "növendéke" még jóban vagyunk. Mégis csak ő karolt fel anno - A táskákat bedobáltuk a csomagtartóba, majd beültünk Ann mögé.
Izak és Thor, más néven Izakaya és Rocco elég nagy szerepet kaptak az életemben azóta mióta Scooter a menedzserem. Izakaya lett a day-to-day ügynököm, Thor pedig a testőröm. Tudom, nekem is furcsa volt elsőre. Scoo ezt akarta, nekem meg el kell fogadnom, hogy mostantól plusz két ember fog a nyakamon lógni.. előre láthatólag életem végéig.. Nem gááááááz.
 - Szöszi, megérkeztünk - kocogtatta meg a vállam Thor. Megvártam míg Ann leparkol s a lehető leggyorsabban kipattantam a kocsiból. A forgatások alatt meggyűlöltem a kicsi zárt helyeket. Klausztrofóbia, ez van..
Nagy lelkűen engedtem Thornak, hogy az ő cuccai mellett még az enyémeket is bevonszolja. Szegény drágámnak kiült az arcára a "na-takarodj" fizimiska. Egész megsajnáltam, ezért kikaptam a kezéből a legkönnyebb táskát és felbattyogtam a ház teraszára, onnan be a lakásba majd az emeleti vendégszobába.

 - Igazán megkönnyítetted a dolgom - lihegett maga után becsukva az ajtót Rocco - Mik a terveid a mai nap hátra lévő részére?

 - Jó kérdés - ültem le az ágy szélére - Először is szeretnék találkozni Chrissel, két hete nem láttam. Fel kell hívnom anyut is, és átismételni a dalokat. Ja és nem utolsó sorban szeretnék venni egy pihentető fürdőt is, kikészített ez a repülő út - soroltam teendőim.

 - Értem, akkor mi lenne ha lepakolnánk, utána felhívnád a bátyád, hogy mikor és hol akartok találkozni, én pedig elkísérlek?

 - Nem - vágtam rá rögtön válaszom - Pihenj egy kicsit. Attól még, hogy a testőröm vagy nem kell minden lépésem követned. Nem ez a dolgod - mosolyogtam rá.

 - Hát.. de. Igazából ez a dolgom.

 - Nincs vita! Gyerünk, foglalj el egy szobát és relaxálj. 

 - Scooter és Izak meg fog ölni ha megtudják, hogy nem vigyázok rád - erősködött tovább. Makacs dög.

 - Fizetem a temetésed - feleltem egyszerűen. Igazából nem értem miért ilyen, mindketten tudjuk, hogy az lesz amit én akarok.

 - Sokba kerülne az neked - vigyorgott rám és indult el az ajtó felé - Szólj ha kész vagy, hívok majd taxit - mondta már az utolsó szavakat a folyósóról.

 - Köszönöm - szóltam utána miközben a legnagyobb bőröndöm cipzároztam ki.

 - Két személyre - hajolt vissza fél percre ezerhatszáz wattos mosolyával.

Hirtelen felindulásból fogtam magam s az első kezem ügyébe akadó tárgyat - ami ebben az esetben egy pár Vans cipő volt - és a lehető legnagyobb erővel hozzá vágtam. 

 - Utoljára mondom, hogy itthon maradsz! - trappoltam ki az ajtóm elé, felkapartam a padlóról a lábbelijeimet, majd vissza sétáltam a szobámba. A jobb oldali szomszédos szobából még hallottam egy elégedett kacajt. Imádom Thort, de néha olyan, mint egy hatéves kisgyerek.

Hatalmas kihívás áll előttem. Ki kell pakolnom két böhöm nagy szekrénybe és egy szobaszolgára a hat bőröndnyi ruháim, sminkjeim és egyéb cuccaim. Nehéz dolgok ezek. Főleg ha egyedül csinálod és nő nemű vagy. Szinte minden ruhánál kényszert éreztem arra, hogy percekig álljak a falra függesztette tükör előtt és azon elmélkedjek tízes skálán mennyire néz ki jól rajtam. Még jó, hogy van akkor önerőm, hogy megkímélem magam ettől. Laza mozdulattal szedtem ki a táskákból a tömérdek mennyiségű pipere termékeket. A ruháim java részét csak behajítottam a polcokra majd egy pár jól irányzott rúgással betuszkoltam a táskákat az ágyam alá. 

Mindezek után levetettem magam az ágyamra és tárcsáztam Christ.

 - Libapecsenyeeeee! - üvöltött bele a telefonba vidáman - Mizujs húgi? 

 - Hello tökfej - hallani lehetett a hangomon, hogy mosolygok - Megvagyok, két órája landoltunk. És te ho-

 - Itthon vagy?! - szakított félbe.

 - Igen - bólogattam, bár nem tudom minek. Úgy se látja - Ráérsz?

 - Persze, fél óra és ott leszek a házad előtt vagyok - tette le rögtön a telefont.

Nem telt el fél perc, máris hívott.

 -  Egy kérdés.Hol laksz?

 - Alexisnál. Tudod hol lakik, nem? -kérdeztem.

 -Igen, tudom - válaszolt kérdésemre - Fél óra és ott vagyok.

 - Pá.

Míg bátyámra vártam átöltöztem, mégse kéne a repülős szerelésben köszönteni. 

A nyári meleggel számolva próbáltam lengén felöltözni. Ezzel hamar megvoltam. Lementem a nappaliba ahol Izakaya a TV-t bámulta, hihetetlen mennyi ideig tud nézni egy sorozatot. Már vagy hatszor bambultuk végig a Jóbarátokat, de még mindig nem unja. Sőt hatszor tíz évad után még képes meglepődni.. Én meg már kívülről fújom a szereplők szövegét is. Mindegy. Nem ezért jöttem le. 

Leültem mellé, félig felé fordulva, boci szemeket meresztve. Rám se nézett. Kis bunkó.

 - Mi kéne? - szólalt meg végre.

 - Semmi, csak gondoltam szólok, hogy elmentem Chrissel. Thor itthon marad.

 - Thor megy veled - vetette rám első pillantását.

 - Nem. Itthon marad - jelentettem ki - Ő a biztonsági őrként funkciónál, nem pedig bébiszitterként. Holnap úgyis egész nap a nyakamba fog lihegni.. Legalább had pihenje ki magát. Meg amúgy is, huszonegy éves vagyok, nem kettő. Tudok vigyázni magamra.

 - És mit csinálsz ha szembejön veletek az úton egy őrült rajongó? - húzta fel szemöldökét.

 - Rácsapok Chris hátsójára, gyorsan a nyakába ugrok, elordítom magam, hogy "Vágtass!" és el galoppozunk a naplementében -vontam vállat - Jobb ötletem nincs.

 - Milyen kis humor herold vagy - jegyezte meg gúnyosan - Tudod mit? Amíg egyben érsz haza nem érdekel ki van veled - fordult vissza a TV felé. 

 - Ez könnyen ment.

 - Csak mert leszívott a repülés, amúgy nem adtam volna be ilyen könnyen a derekam.

Nem válaszoltam. Értelmetlen lett volna, szavai süket fülekre találtak volna. Izak már vissza is tért Chandler és Monica tökéletes világába, engem figyelmen kívül hagyva. Van még öt percem Chris érkezéséig, így hát nincs mit tenni, el kell ütnöm valahogy az időm. Mi más lenne a legalkalmasabb arra, hogy egy korombeli fiatalt lefoglaljon percekre? Még jó, hogy a Twitter.

Böngészés közben rátaláltam egy képre amit nekem küldtek, az a bizonyos kép még a Pretty Little Liars forgatásának első hetén készült. Ez az egyik kedvencem. Gyorsan le is mentettem majd posztoltam a saját oldalamra.

@RoxanneHayleen: Legszebb emlékek egyike #Throwback @LexisLloyd , @SKYBYTHEWAY & @liceMonroe  <3 

Miután ezt sikeresen feltöltöttem, hallottam, hogy egész közelről dudál valaki. Valószínűleg Chris az. Zsebre vágtam a telefonom, felszaladtam az emeletre a cipőmért, szóltam a többieknek, hogy majd este jövök. A bejárati ajtó előtt magamra rángattam a Vans-m, s rohantam a ház előtt parkoló Audi felé.

Hát ide is elérkeztünk.. 34. :)

A hosszal mondhatni meg vagyok elégedve, a történtekkel nem teljesen.

A következő részben sokkal több izgalom várható!

Na de csapjunk a pitébe.. Követem kedves S.T. fedőnevű író kolleginám és NEM szabom meg a komi határt! De azért kérlek titeket gyerekek, írjátok le a véleményetek (mi tetszik, mi nem tetszik)

Na de én megyek is! További jó napot. :)

Páááá

UI:muszáj volt csinálnom egy ekkora ugrást a történetben, sorry :(