35. fejezet ( 2.évad )

 - Szia - nyomtam két puszit az arcára, mikor beültem a kocsiba - Merre megyünk?

 - Elviszlek vacsorázni.

 - Délután öt órakor? - néztem rá.

 - Éhes vagyok - felelt, majd beletaposott a gázba.

A bátyám vezetési technikájáról csak annyit mondok: őrült. A Halálos Iramban filmek eltörpülnek Chris mellett, mondjuk ez nem meglepő. Anyu tanította vezetni.

Tíz perces utazás után elérkeztünk egy elég szép külsejű étteremhez. Belvárosi és mégis nyugodt környék. Mivel nem találtunk a környéken parkolóhelyet ezért úgy döntöttünk, hogy két saroknyira lévő plázának a földalatti garázsában parkolunk le. 

Az elmúlt bár hónapban a karrierem hatalmas fordulatot vett, ami nagyon sok mindent megváltoztatott. Vegyük például a paparazzókat. Eddig csak néha-néha jöttek szembe velem, és akkor se jöttek közelebb öt méternél. Mióta forgatok azóta nem, hogy mindig többen voltak tíz - tizenötnél, még egyenesen a pofámba is másznak. Mindegyik kérdezget, megpróbálják túl üvölteni egymást és ezt nem tolerálom. Nem is fogom, soha. 

Ahogy kiléptünk Chrissel az utcára, máris megjelentek. Úgy rohantak felénk mintha az angol királynő és annak gyereke lennénk. Belekaroltam Chrisbe, fejemet lehajtottam és próbáltam a lehető leggyorsabban lépkedni. Ezek meg csak jöttek utánunk. Lehet mégis könnyebb lenne ha itt lenne velünk Rocco.

Hatalmas nehézségek árán értünk be az étterembe. Helyet foglaltunk a lehető legmesszibb asztalnál.

 - Üdvözlöm önöket! - termett mellettünk az egyik pincér - Mivel szolgálhatok?

 - Én egy Grouse szeletet kérnék - vágta rá bátyám rögtön.

 - Én egy Cézár salátát - mosolyogtam a pincérre.

 - Máris hozom - indult el, de hirtelen vissza is fordult - Majd' elfelejtettem.. Esetleg valami frissítőt? 

 - Két vizet, az egyik mentes legyen - válaszoltam. A pincér bólintott majd tovább állt.

Chris felhúzott szemöldökkel tekintett rám.

 - Mi van? 

 - Víz? - kérdezte - Téged meg mi lelt? 

 - Izakaya megtiltotta, hogy a koncertek előtti napokon cukrosat vagy szénsavasat igyak. 

 - És azért kell nekem is vizet innom?

 - Chris, drágám. A testvérem vagy. Ha én szívok akkor te is.

Nem válaszolt. Csak szemeit fogatta. 

 - Cigizel még?

 - Néha, ha nagyon el vagyok keseredve -vontam vállat.

 - Na szép, füstölögsz te össze vissza, de nem ihatsz szénsavasat. Izakayat nem zavarja, hogy ezzel százszor inkább elbaszod a hangod?

 - Azért nem zavarja, mert nem tud róla. Abban a hitben él, hogy leszoktam újévkor - vigyorogtam rá - Amúgy elkérhetem a pulcsid? Borzalmasan fázok.. Lehet nem légkondi alá kellett volna ülnünk.

 - Persze, ha ideadod a telefonod - nyújtotta kezét. Eleget téve kérésének odaadtam neki az említett tárgyat, ő pedig nekem az ő - rám hat számmal nagyobb - pulcsiját. Felvettem a meleg ruhadarabot, mikor valami tompa dolog megszúrta az oldalam. Belenyúltam a pulóver zsebében amiben egy szemüveg volt. Kivettem, s felmutattam.

 - Az, hogy kerül hozzád? - kérdezte meglepetten testvérem.

 - A zsebében találtam - mondtam, majd felvettem a szemüvegét. Még ez is nagy rám - Nem is mondtad, hogy van szemüveged.

 - Ez csak ilyen divat cucc -rántotta meg vállát, míg a telefonom kódját próbálta feloldani.

 - Liars united - mondtam - ez a kód, csak egybe kell írni és mind kis betűvel. 

 - Remek, nézz ide - emelte fel a telefonom, fényképet akart készíteni. Próbáltam valami értelmes fejszerkezetet varázsolni magamra - Tökéletes, ezt vagy rakd fel te vagy küld el nekem, hogy felrakhassam én.

 - Add ide, majd feltöltöm Instagramra - adta kezembe iPhone-m.

Miután sikeresen megtörtént az átvétel az előbbi pincér srác hozta is a rendeléseinket, jó étvágyat kívánt, majd elment.

 - Oké, váltsunk komoly témára - szólaltam meg, miután lenyeltem az első falat salátám - izgulsz a holnap miatt?

 - Nekem nincs okom arra, hogy izguljak - jelentette ki nemes egyszerűséggel - én csak állni fogok mögötted és gitározok - bizony, az én bátyókám mostantól a bandám része, ő játszik a basszusgitáron.

 - De akkor is, ez lesz az első nagy koncerted, nem hiszem el, hogy nem félsz vagy izgulsz.

 - Ismersz, én az utolsó percben fogok elkezdeni nyüszíteni ijedtemben. Veled mi van? Rég voltál színpadon.

 - Nagyon rég - kotortam arrébb egy paradicsomot- De már hiányzik egy kicsit. Kíváncsi vagyok milyen lesz a fogadtatás.

 - Imádni fognak. Eddig is imádtak, és ezután is imádni fognak. Nem kell félned. Ez egy bemutató koncert. Nem nagy cucc. Attól se kell tartanod, hogy nem fogják ismerni a dalokat ugyanis,  mint tudjuk kiszivárgott mind idő előtt. 

 - Igazad van..

Hamarabb végeztem az evéssel, mint Chris így a fenn maradt időmben felraktam a készített képet Instagramra.

RWestOfficial: nézzenek oda kit találtam #BroSisTime

***

 - Kelj fel - ugrott az ágyamba egy csontos térdű személy - Nagy nap van ma!
 - Sky, kérlek.. Hagyj aludni - húztam a fejemre a takarót.
 - Ébresztőőőőőőőőőő - ugrott visítva mellé testvére, ha tudnák mennyire hasonlítanak.. - Dél van és ötkor kezded a koncertet - rázta meg a vállam - Soroljam a teendőid?
 - Kérlek, kíméljetek - nyöszörögtem.
 - Oké, te akartad - hallottam Sky hangját, majd egy csettintés szerű hangot - Thor!
Fél perc múlva valaki lerántotta rólam a takaróm, csípőmnél fogva a vállára rakott s megindult velem le a lépcsőn, ki a kertbe és beledobott a medencébe. Majd még két csobbanást hallottam.
 - Minket minek dobtál bele?! - üvöltözött Lexis, míg próbálta kisöpörni az arcából a vizes tincseket.
 - Roxannet azért mert megkértetek, Téged, Alexis azért mert parancsolgatsz - sorolta Rocco.
 - És engem? - kapálózott a vízben magár mutatva Skylar.
 - Mert ha egy bukik, akkor mind. Ezt még Roxa tanította - mosolygott rám.
 - Remek - másztam ki a medencéből.
Ezután a csodás nap köszöntő rituálé után bevonultam a fürdőszobába, lefürödtem, hajat mostam. Törölközőbe csomagolva mentem vissza szobámba. Szekrényemből csak úgy dobáltam ki a ruhákat, mire megtaláltam a megfelelő öltözéket. A ruha válogatás után hajat szárítottam, be hullámosítottam s felkentem magamra a lehető legkevesebb és természetesebb sminket. Ezek után felöltöztem, lementem a konyhába, hogy valami ehető után kutassak. Egy szőrösödő citromon kívül nem sok mindent találtam a hűtőben, így bemásztam derékig a konyhaszekrénybe és ott folytattam a kutakodást. Találtam egy csomag zabkekszet. Felültem a konyhapultra és kezdtem bele reggelimbe. A második - igen rossz ízű - falat után Skylar robogott le a lépcsőn.
 - Alexis tíz percen belül kész lesz, szóval nemsokára indulhatunk - ült fel mellém a pultra.
 - Na akkor szólok a fiúknak - álltam fel - Kérsz? - nyújtottam felé a zacskó kekszet.
 - Kösz, nem. Nincs kedvem gyomorvérzést kapni a hülye "modell vagyok, egészségesen kell élnem" kajáitól - forgatta szemeit Sky míg utánozta nővérét.
Felsétáltam az emeletre, majd kopogás nélkül benyitottam Izakaya szobájába.
 - Mindjárt mehetünk - szólaltam meg az ajtóból, szegény úgy megijedt, hogy majd' összeesett.
 - Rendben, ha mind kész vagytok menjetek le a kocsihoz - utasított miután sikerült helyre raknia egyetlen légzését.
Pár perccel később már mind a kocsiban ültünk és a fesztivál vezető utat bámultuk az ablakon keresztül.
Három órakor megérkeztünk, Izak beszélt valamit egy biztonsági őrnek kinéző fazonnal. Közölte velünk, hogy nyugodtan menjünk előre, ő majd jön utánunk. Szót fogadtunk kivételesen. A fesztivál helyszíne egy hatalmas telek volt, kisebb nagyobb sátrakkal és pavilonokkal. Rengeteg étel-ital asztalt állítottak fel. Alexissel az egyikhez oda is mentünk. Alexis kért egy üveg Zero kólát én meg természetesen egy üveg szénsavmentes vizet. Hatalmas nyugalommal kezdtük el kortyolgatni frissítőinket mikor megjelent mellettünk Izak. A nyakunkba adta a VIP kártyákat és elkezdtünk sétálgatni a helyszínen. Körbenéztünk egy kicsit. Mikor egy ismerős magas barna göndör hajú lány állított meg minket.
 - Ms. West és Mr. Rappaport ? -fordult felénk a lány. Neki is van VIP kártyája, ami szerint Joann-nak hívják.
 - Igen - válaszoltunk egyszerre Izakayával.
 - Nagyon örülök a találkozásnak. Mr. Braun engem kért meg, hogy legyek Ms. West segítségére a mai napon. Bármit kérhet, kisasszony - mosolygott.
 - Nyugodtan szólíts Roxanne-nak vagy Roxinak, és mielőtt még azt hinnéd, hogy egész nap ugráltatni foglak, megnyugtatlak, nem foglak - mondtam kedvesen - Nem kell körül ugrálnod se engem se a barátaim. Menj és élvezd a koncerteket, Scooter nem fogja megtudni - kacsintottam.
 - Igazán kedves - ölelt meg - De a biztonság kedvéért az ért magukkal maradok még.
 - Te tudod - mondtam.
Folytattuk felderítő utunk immár hatan. Elértünk a sörsátor melletti emelvényhez ahol a Killers épp most kezdte el a koncertjét. Izak eddig egész nap csak húzta a száját, túl komolyan veszi ezt a menedzser dolgot.
 - Na jól van - fordultam felé - Miért vagy ilyen?
 - Milyen? - nézett rám meglepődötten.
 - Hát ilyen! Egy fesztiválon vagyunk, itt mindenkinek jól kell éreznie magát! - csattantam fel - Elhiszem, hogy téged úgy "képeztek ki", hogy az emberek csak a komor és hűvös személyeket tekintik főnöküknek, de én nálam ezzel nem érsz el semmit. Szóval vagy leveszed ezt a rohadt álarcot magadról vagy haza küldelek!
 - Honnan tudod, hogy nem ilyen vagyok alapból? -kérdezte felhúzott szemöldökkel.
 - Onnan, hogy jó emberismerő vagyok -válaszoltam nemes egyszerűséggel.
 - Rendben - szólalt meg.
 - Na és most csinálj úgy mintha életed legjobb napja lenne a mai. Tessék - mutattam balra - van zene, itt vagyunk mi is - mutattam most Thorékra - Már egy éve és még ki tudja meddig mi leszünk az úgymond családod! Mi csak jót akarunk neked, azt szeretnénk, hogy jól érezd magad. Szóval Izakaya Marvin Rappaport ideje felszabadulni! Táncolj, hisz nem a Killers a kedvenced?
 - De - mondta most már mosolyogva.
 - Na akkor gyere csináljunk hülyét magunkból - Ragadtam meg a kezét és kezdtem el húzni a többiektől, hogy azért őket ne nézzék annyira idiótának, mint minket fognak. Pont a Mr. Brightsideot kezdték el játszani mikor mi elkezdtünk ugrálni, táncolni. Joann úgy döntött, hogy ő se hagyhat ki egy ilyen alkalmat így odarohant hozzánk és kezdett el ő is pattogni.
Két dalt végig ugrabugráltunk. Jó érzés volt, hogy kicsit leengedtünk. Miután visszamentünk a többiekhez, Thor közölte velem, hogy sikerült lekapnia minket míg - az ő szavaival élve - "esőtáncot" járunk. Megkértem, hogy küldje át a képet nekem. Miután sikeresen átért a fotó posztoltam Twitterre.

@RoxanneHayleen: " ... Open up my eager eyes, ‘Cause I'm Mr. Brightside " #RWatFutureMusic

Volt még másfél órám a kezdés előtt, Chris írt egy SMS-t, hogy a banda többi tagjával már a backstagebe vannak és hangolnak. Megnyugtattam, hogy fél óra és én is ott leszek.
Elindultunk a nagy színpad felé, mikor valaki hátulról megölelt.
 - Üdv itthon Roxamoxa - suttogta a fülembe egy mély hang.
 - Jay! -fordultam meg és ugrottam a nyakába - Olyan jó újra látni! Hogy vagy? - adtam két puszit az arcára.
 - Hát még téged! Semmit se változtál - mondta mosolyogva.
 - Te se sokat.
 - Jaybird - ölelte meg Lexis és Sky Jayt - Hogy vagy, merre hagytad a többieket?
 - Arra vannak - mutatott a díszes kis társaságra göndör barátunk - Nem jöttök oda? Biztos örülnének nektek!
 - Dehogynem, rég láttuk már őket! - fogta meg az én és Lexis kezét Sky és elkezdett húzni minket feléjük.

*Nathan szemszöge*

 - Mindjárt jövök - szólalt meg Jay, s elindult előre. Követtem egy ideig a szememmel. Odament két magas csávóhoz, és néhány lányhoz. Biztos valami ismerősei. Az arcukat nem láttam, mind háttal álltak. Nem tudtam tovább oda figyelni ugyanis Tom állandóan mondta a hülyeségeit, amihez hozzátartozott, hogy minden baromságot ami elhagyta a száját meg kell erősítenem, hogy "Igen, igazad van Tommy fiúcska"
 - Bird kivel beszélget? -kérdezte tőlem Jess. A valóság show előtti egy hónapot nálam töltötte, ez az utolsó hete Londonban.
 - Nem tudom, nem látom az arcukat - válaszoltam vállat rántva.
Ekkor Jay felénk mutatott, mind a két csávó és a három lány ránk nézett. A srácok ismeretlenek voltak, nem láttam még őket sehol se. A lányok közt először Alexist láttam meg, majd Skylart. A harmadik lány fordult meg utoljára.

Roxanne. Gyönyörű, mint mindig. 

Nem sokáig néztek minket, visszafordultak Jayhez, aki épp akkor mondott valamit, mire Skylar válaszolt és két barátnője kezét húzva indultak el felénk. Kb fél perc alatt átverekedték magukat az előttük lévő tömegen, s értek ide hozzánk. Alig értek be az öt méteres körünkbe Nareesha már ment is oda hozzájuk.

 - Szia Szépség - ölelte meg Nare Roxannet - Mi szél hozott?

 - Szia, egy koncert - válaszolt mosolyogva - Album bemutatót tartok.

 - Roxanne! - ugrott a nyakába Max és Tom is - Rég nem láttunk.

 - Sziasztok - ölelte meg őket is, majd Sivát, miután a Tomax páros elengedte - Jó látni titeket.

Majd felém pillantott, nem túl sokáig. Láttam a szemében, hogy hezitál de engem is megölelt egy két másodpercre. Lényegesen kevesebb ideig és óvatosabban ért hozzám. Könnyen le jött ebből az ölelésből mindenkinek, hogy csak azért jött ide hozzám, mert nem akart bunkó lenni.

 - Szia, én Jessica vagyok, Nathan húga - nyújtott kezet Jess.

 - Roxanne - mosolyogott rá, majd kishúgom kezével nem is foglalkozva, őt is megölelte - Örülök a találkozásnak. 

 - Tíz perc - mormogta a fekete hajú csávó Roxanne fülébe. Erre ő csak bólintott.

 - Srácok, ő itt Izakaya, a menedzserem - mutatott a fekete hajúra - Ő pedig, Thor, a testőröm - majd a szőkés barnára - Izak, Thor ők itt Nareesha, Siva, Tom, Max, Jay, Jessica és Nathan.

 - Hello - mondtuk mind egyszerre. Kísérteties.

 - Figyeljetek, nekem nemsokára mennem kell - sóhajtott Roxa - Ha akartok gyertek és nézzetek meg. Öt körül kezdünk a nagy színpadon. 

 - Még jó, hogy ott leszünk - jelentette ki bólogatva Bird - Ki nem hagynánk.

 - Oké - mosolygott édesen Angyalkánk - Ha odaértek keressétek Thort, ő majd keres nektek egy jó helyet elől. Most viszont megyek, majd látjuk még egymást.

 - Mi biztos látunk majd téged - szólt utána Max vigyorogva. 

Innentől már csak távolodni láttam őket. Thor valami borzalmasan közel van hozzá. Meg ölelgeti. Most komolyan, minek csinálja ezt? Ez olyan, mintha Big Kev belemászna a nyakamba és elkezdene csókolgatni. Na jó. Lehet, hogy túlzok egy kicsit, de akkor is. 

Öt előtt negyed órával elindultunk a színpad felé. Kíváncsi vagyok milyen lesz újra közönség előtt látni Roxit. 

Megkerestük Thort, előre vezényelt minket a kordon elé, így a biztonsági őrök helyéről nézhettük a koncertet.

Pontosan ötkor a zenekar elkezdte az intro-t játszani. Két perces dob és gitár szóló után Roxanne robogott ki a színfalak mögül. Rögtön elkezdte énekelni az All Night Long-t - igen, én is azok közé tartozok akik a kiszivárgott dalokat végig hallgatták.. egymás után.. hússzor. Az egész színpadot magáévá tette. Hihetetlen energia járta át, nem csak őt. A vokalistákat, a gitárosokat, a dobosokat, mindenkit. A közönség szinte őrjöngött. Egy biztos, nem bízza a véletlenre a dolgokat.

 - Hello Future Music! - szólt bele a mikrofonba - Jól érzitek magatok?

Erre a Közönség válaszai kiabálás, sikongatás és "Szeretlek Roxanne" kiáltások voltak. 

 - Jó látni, hogy ilyen sokan vagyunk - mosolygott - De nem is húzom az időt. Jöhet a következő dal? - tartotta a mikrofont a tömeg felé, kik még mindig kiabáltak össze vissza - Puttin’ my defences up, ‘Cause I don’t wanna fall in love, If I ever did that, I think I’d have a... 

 - Heart Attack - énekelték mögöttünk a néző - hallgató közönség. 

Belekezdett a dalba, talán ez lett a legsikeresebb az egész albumról. Mindenki áhítattal nézte amit csinál. 

Alexis jött oda hozzánk testvére társaságában. Lexis megállt mellettem, s a fülemhez hajolt.

 - Fogalmad sincs mit vesztettél el másfél éve - tekintett fel éneklő barátnőjére, majd folytatta.

 - Ő dobott ki, az ő döntése volt - tettem úgy, mintha nem érdekelne.

 - Azért dobott ki, mert egy hűtlen faszfej voltál - vetett rám egy semmit-se-érsz pillantást, majd tovább állt Nunuhoz.

A dalok csak úgy pörögtek, jött a Popular Song, majd a The way. 

 - Bírjátok még? - kérdezte a közönségtől, kik csak kiabáltak tovább - Remek. A következő dalban egy nagyon kedves barátom fog segédkezni - mondta miközben a nyakába vette az egyik akusztikus gitárt - Mindenki üdvözölje hatalmas tapssal, Ed Sheerant! - mutatott oldalra ahonnan épp az említett sétált be mosolyogva és integetve. Össze néztek majd Ed elkezdette játszani az Everything Has Changed-t.

Ahogy végignéztem a többieken láttam, hogy mind vagy éneklik vagy dúdolgatják a dalt. 

 - Gyönyörű hangja van - szólalt meg mellettem Jess.

Mikor végeztek a dallal Roxanne megölelte Ed-t, és letette a gitárt. A zenekar rögtön elkezdte játszani a Radioactive-t. Utánna a How to be a Heartbreaker-t, majd a Better Than You-t Conor nélkül, a Figure 8-t és a Anything could Happened-t. Ezek után az I Need Your Love, a Beautiful People - itt vettem észre, hogy Chris a basszusgitáros - amit a bátyával közösen adtak elő, és végül a Really Don't Care.

 - Sajnos Mishell nincs itt ma - szólt bele a mikrofonba a dal előtt - De! - mutatta fel mutatóujját - Ez nem azt jelenti, hogy ezt a dalt nem fogom elénekelni.

A számot végig játszotta, a saját részénél pedig szinte végig a közönség énekelt. 

*Roxanne szemszöge*

Miután sikeresen végig énekeltem az utolsó dalt is megpróbáltam elköszönni a közönségtől, akik épp annyira örültek nekem és a koncertnek, hogy nemhogy nem csendesedtek el, "Vissza!"-t kezdtek kántálni. Oldalra pillantottam, Izakra. Ő csak bólintott és egy kettest mutatott. Magyarul két szám még bele fér. Hátra sétáltam Jordanhez, a dobosomhoz és közöltem vele, hogy melyik két dal lesz a következő. Vissza sétáltam a színpad szélére és felemeltem bal kezem, jelezvén, hogy beszélni szeretnék.

 - Örülnétek neki ha azt mondanám, hogy van még idő két dalra? - tettem fel kérdésemet, miközben Jordan mellém tolt egy kisebb dobot két dobverővel. A tömeg rivalgással fejezte ki örömét - Rendben, akkor kezdjünk is neki. 

Alig mondtam ki, Chrisék már kezdték is a dalt. A Starry Eyed volt az egyik. Eléggé meglepődött a közönség mikor elkezdtem a dob szólót. Vicces volt látni mennyire örülnek egy ilyen kis újdonságnak.

Starry Eyed után a Lights jött. Ebbe is csempésztem egy kis újítást. 

Az egész este tökéletes volt. Úgy érzem innentől már csak fel felé fog ívelni a karrierem..

Üdv újra!

Elkészült a 35.fejezet is. Próbáltam gyorsan hozni és sokat. A hosszával meg vagyok elégedve. A történtekkel kevésbé.

Na mindegy.

Komment határ még mindig nincs, de azért örülnék, hogyha leírnátok a véleményetek nekem! :)

Páá.

UI.: Köszönöm a majd' 20 rendszeres olvasót. You guys rock!